Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - V. A reformáció híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása

meggátlása érdekéből a rendekhez intézett többszörös sürgetése arra indította az 1548-ban összehívott országgyűlést, hogy ez — a mohácsi vész után most először — felemelte ismét tiltó szavát a hitújítás ellen, kimondván (a 11-ik cikkben), hogy »az istentisztelet és vallás előbbeni módjára visszaállítandó ós az eretnekek mindenünnen eltörlendők, továbbá, hogy az anabaptisták ós sakramentáriusok (vagyis kálvinisták) mindenkinek birtokairól távol uzessenek«. Az eretnekek eltörlendők. De hát az ágostai hitvallást követők nem eretnekek-e ? Az idézett törvénycikkely nem ad erre nézve világos feleletet. Hogy miért nem, annak oka keresendő egyfelől abban, mert hiszen ez országgyűlésen már — mint az erősen katholikus író Lányi mondja Fessler után — »szamra nem, de elszántságra, szellemi műveltség- ós hatalomra nézve a protestánsok — értsd a lutheránusok — túlsúlyban voltak«, ezek pedig csak nem vághatták maguk alatt a fát, vagyis nem egyezhettek volna oly törvény hozatalába, mely őket sújtotta volna. Másrészt ós főként keresendő annak oka Németországon, hol éppen ekkor szintén függőben volt az e kérdésre adandó felelet, hogy eretnekek-e az ágostai hitvallást követők? Y. Károly ugyanis, ki — mint fentebb említettük — kora legtöbb katholikus fejedelmével, söt számos római katholikus főpappal is egyetértőleg, a középkori egyháznak bizonyos mórtókig javítását múlhatlanúl szükségesnek tartotta, ós éppen ez okból a pápáknál 1530 óta az egyetemes zsinat összehívását folyvást sürgette, felettébb zokon vette, hogy a pápai szók a zsinatot előbb költött ürügy alatt áttette Bolognába, majd ideiglenesen feloszlatta s ekként a császár által is óhajtott reformok előtt az ajtót elzárta. A pápa ez intézkedését a császár azzal torolta meg, vagy jobban mondva, az által igyekezett a pápai székre nyomást gyakorolni, hogy a reformációnak a lábai előtt fekvő Németországban erőszakos elnyomása helyett, két római katholikus ós egy protestáns hittudós által egy ideiglenes hitszabályzatot készíttetett — az ú. n. ágostai interimet —• ós elrendelte, hogy addig, míg a vallás ügyében az ismét összeülendő zsinat végérvényesen intézkednék, e részben az ágostai hitvallás nyomát is némileg magán viselő szabályzat szolgáljon zsinórmértékül. Ez interimnek majd az ágostai vallástótelt követő németországi fejedelmeknek, s birodalmi városoknak szabad vallásgyakorlatot biztosító passaui egyezségnek (1552), és az ágostai bókének (1555) a hatása az 1548-ban hozott s az 1550 és 1552-iki országgyűléseken ismételten felelevenített vallásügyi törvénycikkelyeken, valamint a protestánsok által 1556-ig tartott zsinatokban hozott határozatokon tisztán felismerhető. Az említett törvónycikkelyek és a közben