Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - V. A reformáció híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása

Ugyancsak 1545-ben gyűltek Össze zsinattá Erdődön (Szatmár megyében) a vallásjavításnak Alsó-Magyarországon lakó hívei. E zsinatot a reformációnak e vidéken egyik legerősebb oszlopa

1 Drágfi Gáspár, Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék főispánja hívta össze; részt vett benne Kopácsi István — akkor erdődi lelkész — elnöklete alatt 29 lelkész, résztvett több nemes ós talán a köznépből is némelyek.

2 Az e zsinaton alkotott 12 cikkely világos tanúságot tesz afelől, hogy a zsinaton megjelentek nyíltan és határozottan szakítottak a római egyházzal; az úrvacsoráról ós a hármas gyónásról Melanchton szellemében alkotott 6. ós 9-ik cikkelyek pedig mutatják, hogy a jelenvolt atyák némelyike már Kálvinhoz húzott, de az atyák kölcsönösen óvakodtak az egymás között támadható szakadástól. A következett évben a szepességi városok prédikátorai gyűltek össze Eperjesen,

3 hol az általuk alkotott 16 cikkely elsejében kimondják: a keresztyén tudomány artikulusainak azokat kell tartalmazni, amelyek az ágostai hitvallásban és Melanchton közhelyeiben (Loci communeseiben) foglaltatnak; és ha a testvérek közül valamelyik azoktól eltérőleg tanítana, afelől értesíteni kell azonnal az esperes urat. A következő 15 cikkely az iskolákról, ünnepekről, szertartásokról, esperesi látogatásokról, papszentelésről, papválasztásról szól; tanúságot tévén egyszersmind e cikkelyek afelől is, hogy e zsinatot megelőzőleg is már az e vidéken levő lelkészek között archidiakonusok vagy seniorok voltak, vagyis, hogy az e vidéken levő egyházak némi kötelékkel már össze voltak kapcsolva. A reformáció híveinek ekként való szervezkedése s a római egyháztól való nyílt elszakadása, másfelől a buzgó lutheránusok által is eretnekségnek tekintett kálvini iránynak erősebb mértékben hódítása, a politikai s főként társadalmi tekintetben veszélyes jellegűnek ismert ós Németországon is szigorúan üldözött anabaptistáknak a Kárpátok alján feltűnése, Ferdinándnak a reformáció 1 Debreceni Ember P. szerint: Drágfi oly buzgó pártfogója volt a reformátoroknak, »bogy azok az ő összes birtokaiban fejőket bízvást lehajthattak«. Párizpápai azt állítja róla, >bogy a reformációt lelkesen védte és a lelkészeknek a birtokában volt TJjhely és Erdőd városokban menhelyet nyujtott«. 8 Benkö egy általa meg nem nevezett okmány alapján azt mondja, hogy Erdődről egy világi nemes sem távozott el, míg az ágost. hitvallásban közzétett hitnézetekben meg nem erősíttetett; Batizi nyomán pedig azt írja, hogy a jelenvolt nagyszámú nemeseket és népet még asztallal is ellátták. L. Kiss Áron: Magyar ref. zsinatok 16. 1. 3 Az itt hozott 16 art. szövegét 1. Ribini I. 67—70. és Borbis Ev. luther. Kirche Ungarns. 1861. 14. 1.