Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

kérhettek és a zsinat 1881 okt. 31-én Debrecenben kezdetét is vehette és nov. 24-ón a 29. üléssel munkálkodását be is végezhette. Munkálatai, melyek három részre oszlottak, t. i. az egyházalkotmány, a köznevelési és közoktatási tervezet és az egyházi törvénykezés, ő Felségéhez jóváhagyás végett felterjesztetvén, a köznevelési ós közoktatási szervezet kivételével a legfelsőbb megerősítést és jóváhagyást megnyerték és 1883-ban életbe is léptek. A debreceni zsinat roppant nagyfontosságú a magyar ref. egyház életében. Tulajdonképpen csakis azóta létezik a magyarországi ev. ref. egyház. Az erdélyi kerület, mely eddig külön országos egyházat képezett, most a többi kerületekkel egy testté alakult. Az öt autonom kerület helyét egy egységes egyház foglalja el. Az egyházkerületeknek egységes egyházzá forradásával a szervezetben egyöntetűség állapíttatott meg, anélkül azonban, hogy az összes kerületek egyenlő kónyszerzubbonyba kényszeríttettek volna. Az egyes kerületek autonómiája csak annyiban szenvedett megszoríttatást, amennyiben ezt az egésznek az érdeke megkövetelte. Különösen az erdélyi kerületnek a legmesszebb menő engedményeket tett a zsinat. Az egyházalkotmány az alsóbb fokokon lényegében mitsem változott. Amit korábban a gyakorlat útján ós pedig főleg az 1860-iki debreceni konvent után és az erdélyi szervező gyűléseken a kerületek önként életbe léptettek: az most szentesítést nyert. A tiszta presbiteri szervezet a paritással kapcsolatban: ez a százados, de olykor-olykor ingadozó forma most törvényesíttetett. Egyedül az erdélyi kerület részére hagyatott fenn az ő sajátságos képviseleti és központosító kormányformája. Az egyházkerületek felett rendszeresen beillesztetett a szervezetbe a zsinat, mint törvényhozó és legfőbb intézkedő testület és a konvent, mely az öt kerületet egyetemesen érdeklő ügyek elintézésére van hivatva. Amaz csak tíz évenként hivatván össze, az utóbbira, mint az egyház állandó képviseletére volt szükség. A konventnél különösen az érdemel figyelmet, hogy nem lett az egyháznak legfőbb közigazgatási hatósága, sőt hogy ilyenné ne is lehessen, tagjai nem a presbitériumok, hanem az egyházkerületi közgyűlések választásából veszik megbízatásukat. Nevezetes alkotása még a debreceni zsinatnak a lelkészválasztási eljárás, az egyházi törvénykezés egyöntetű szabályozása. Vetekedik ezekkel fontosságra nézve a már régen óhajtott országos közalapnak megalkotása is, ami által lehetővé lett, hogy idegen felekezetek ós nemzetiségek között szétszórva élő híveink lelki gondozása felvétessék, szegény gyülekezeteink s lelkipásztoraink sok kiáltó szüksége orvosoltassók.