Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

Az egyetemes konvent ilyenformán elveszítette minden jelentőségét. Midőn 1863 okt. 8-án Pesten az iskolaügy, főleg az érettségi vizsgák megtartásáról szóló kormányrendelet miatt összejött, elhatároztatott, hogy jövőre a konvent csak a szükséghez képest és akkor gyűljön össze, midőn két kerület kívánja összejövetelét, így jött már össze 1867 dec. 10—14. napjain ismét a pesti konvent, melyen az erdélyi kerület is képviselve volt. A nagyfontotságú tárgy, t. i. a vallásügy országos rendezésének előkészületei, melyek az egész protestantismust kiváló mértékben érdekelték, újra felszínre hozta az eszmét, hogy a konvent legyen az egyetemes magyar ref. egyháznak képviselője, mint az evang. testvéreknél az egyetemes gyűlés. Három kerület pártolta is ezt az eszmét, de a tiszántúli makacsul ellene szegezte magát ezen, úgy vélt centralisátiónak. A vallásügyben hozott megállapodásait is a kerületek elé kellett terjeszteni, hogy majd ezeknek beadandó véleményét azután ismét összefoglalja s az országgyűlés elé juttassa, amitől azonban ezen nehézkes eljárás miatt elkésett. Az 1868. évi törvényhozásnak vallásügyi ós oktatásügyi munkálatai úgy jöttek létre, hogy a ref. egyház jóformán hozzájuk sem szólhatott. Ez a körülmény és a közszükséglet oda kónyszerítette az egyházat, hogy elvégre 1873-ban a konvent szervezetét tanácskozás alá vegye ós megállapítsa. A terv szerint a konvent »a magyar- ós erdélyországi ref. egyházak legfőbb képviselő ós kormányzási testülete« lett volna. Ez a tervezet azután, mivel ilyen konvent csupán a kerületek megegyezésével létesülhetett, a kerületeknek véleményezés végett megküldetett. A kerületek véleménye nem kedvezett a tervezetnek s így a határozathozatalra képes konvent eszméje, hosszas ós elkeseredett harcok után, megbukott. Midőn azonban az egész egyház s benne a tiszántúli kerület is meggyőződött, hogy az öt felé húzó egyházszervezet a legképtelenebb állapotokat hozza létre, az egyház súlyát teljesen megemészti: a tiszántúli kerület 1877 ápril 19-én tartott közgyűlésében kijelentette, hogy az egyetemes zsinat tartására az időt elérkezettnek látja s ezen zsinat előkészítése végett határozathozatalra jogosult ad hoc konvent összeülésót indítványozta a többi kerületeknél, kijelentvén, hogy a konventet Debrecenben szívesen látja. A konvent 1877 nov. 15—17. napjain csakugyan össze is jött Budapesten s megállapítván a zsinattartás szükségét, kinevezte az egyes tárgyak előkészítésére a bizottságokat, melyeknek munkálatait azután újabb konventek átnézvén, a kerületek véleményét is a dolgozatokra ismételve kikérvén, négy év alatt odáig fejlődött a dolog, hogy 1880 dec. 27-én ő Felségétől zsinattartásra engedélyt