Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

bemutatván, azoknak német és tót nyelvre lefordítása, kinyomatása és minden anyaegykázközségkez való megküldése elhatároztatott. És ezzel jó időre vége is szakadt a zsinati előkészületek hivatalos folytatásának. Igen nagy számmal találkozunk ugyan tervezetekkel, felszólalásokkal egyesek, sőt kerületek részéről is, de azért maga az egyházegyetem 1881-ben, midőn a reformátusok első zsinatjukat Debrecenben megtartották, még csak nem is gondolt a zsinattartásra. A zsinatot nem lehetvén megtartani, az egyes kerületek önmaguk gondoskodtak a maguk számára statútumokról. így keletkezett 1862-ben a tiszai kerületé, mely 1884-ben újjáalkottatott; 1871-ben a bányakerület bocsátotta ki utasításait; 1876-ban a dunántúli kerület »egyhazi rendszere« jelent meg és 1878-ban a dunáninneni kerület »egyhazi rendtartása« is kibocsáttatott. Ezekkel éltek a kerületek az 1891. évi jubiláris zsinatig. A református egyház négy kerülete szintén érezte a szervezés szükségét, azonban náluk egy ideig inkább a szóthúzás, mint az egyesülés irányzata diadalmaskodott. A pátens visszavonása után 1860 szept. 25—26-án tartott debreceni konvent az egyházi és iskolai ügyeknek a törvényes önkormányzati jogokba való visszahelyezése végett gyűlt össze, de nagyon sajátságos megállapodásra jutott, midőn feladatát így jellemezte: »a négy superintendentia elibe oly javaslatot terjesszen, melynek utján a superintendentiák által már megkezdett visszahelyezkedés minden tekintetben befejeztessék és hogy az egyes szuperintendenciák ebbeli intézkedései — amennyire ezt a superintendentiák önkormányzatának sérelme nélkül tehetni — összhangzók és egyezők legyenök.« 1 Tehát ezek szerint a négy superintendentia autonómiája mellett a négy superintendentia »egyetemes bizottmányának«, azaz a konventnek csak javaslattételi joga van. — A zsinatartásra nézve az állapíttatott meg, hogy »afelöl intézkedni majd akkor lesz idején, ha az egyházkerületek szükségesnek és célszerűnek látandják a zsinatra való előkészületek megtételét tüzetesen megkezdeni«. Ily kevés biztató jelenségek után a református kerületeknek sem maradt hátra más egyéb teendő, mint hogy belügyeik szervezésére statútumokat készítsenek. Összeszedegették a régebbi közgyűlési végzéseket és ezek képezték az egyházkerület szabályrendeleteit, aminők a dunamelléki rendszabályok 1864-ből, a dunántúli egyházi törvénykönyv 1867-ből, a tiszántúli kivonatos gyűjtemény 1875-ből. 1 Prot. Egyh. és Isk. Lap 1860. 1280. lap.