Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

A pátens előtt, alatt és után ez volt az a tárgy, mely felé az egész egyháznak osztatlan figyelme fordult. A pátens visszavonásáig azt látjuk, hogy a protestánsok folytonosan zsinatot kérnek, sürgetnek, de viszont a körülmények hozzák magukkal, hogy zsinati előkészületeket nem végezhetnek. Ha a Felség a protestánsoknak zsinat iránt oly sokszor ismételt kérését hirtelen teljesíti, bizonyára maguk a protestánsok jöttek volna a legnagyobb zavarba. De amint a pátens visszavonatott és az egyház szervei szabad mozgásukat visszanyerték, azonnal hozzáláttak az egyház számos függő szervezeti kérdéseinek tisztázásához. Az egyház szervezetlen volta éppen oly nyilvánvaló lóvén, mint a teljes szeivezés előkészületlen volta, mindenekelőtt a zsinatot kellett előkészíteni. Csakhogy az abszolutizmus fennállása alatt még a zsinat összehívása nem látszott egészen tanácsosnak, azért mind a kettőben csak halogatással találkozunk. A szervezet terén az erdélyi reformátusok tették meg az első lépést, kik 1861-ben az egyházközségeket a tisztújításon alapuló presbitériumokkal és képviselő gyűlésekkel látták el s az egyházközség szellemi ós anyagi ügyeinek vezetését a két testület között megosztották. Ennyi munkával megelégedvén, egyelőre pihenőre tértek. Majd 1864-től fogva 1868-ig végrehajtatott az egyházmegyéknek a képviseleti elvek szerint való szervezése is. A legnehezebb feladat, az egyház bifurkált igazgatásának megszüntetése, a főkonzisztórium és a generális zsinat egyesítése, hosszas harcok és alkudozások után 1871-ben következett be és 1872-től a kerületi közgyűlés ós az állandó igazgatótanács szervezésével az erdélyi ref. anyaszentegyház szervezete készen állott. A részletekben való szervezési munkálat eredménye: az Összhang hiánya az egyes szervek között, hamarosan kitűnt ugyan, de ezeknek kijavítását a teendő tapasztalatoktól tették függővé s így évtizedekre el is odázták. A magyarországi ág. h. ev. egyház első szervezeti kísérlete az egyetemes törvényszék létesítése volt 1861-ben. Az iskolaüggyel is foglalkozott ugyan az egyetemes gyűlés, de egyelőre csupán az Entwurf által felzavart viszonyok rendezésére ós az átmeneti intézkedések megtételére irányozta figyelmét. Zsinati előmunkálatok végzésére már 1860-ban nevezett ki bizottságot, de mivel az egyetemes gyűlésnek elég gondot és dolgot okozott a patentális gyülekezetek visszatérítése, zsinattartásra még gondolni sem lehetett. A pátens visszavonása után, 1867-ben, határozta csak el az egyetemes gyűlés, hogy 1868-ra zsinatot fog kérni a Felségtől, de a zsinati előkészületek nem lóvén befejezve, a zsinatkórés is elmaradt. Az előkészítő bizottság 1868-ban több rendbeli munkálatát