Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

alkalmával válhatott testté. Némi nehézségekkel kellett ugyan eleinte megküzdenie, de ma már annyira megizmosodott, hogy alaptőkéje több mint három millió korona és körülbelül annyi az az összeg is, melyet 15 év lefolyása alatt szűkölködő egyházak s lelkészek felsegélésére fordított. Az ág. h. ev. egyház nagyobb határozottsággal ós több sikerrel foglalkozott ez ügyben a tettek mezejón. Központi szerve, az egyetemes gyűlés, ezt nagyban előmozdította. A pátens utáni első egyetemes gyűlésen tette meg Székács József, a bányakerület új püspöke, azon indítványát, hogy a szükséggel küzdő egyházak és tanintózezetek segélyezésére önkéntes adakozásokból, egy egyetemes evang. egyházi gyámintézet létesíttessék. Az indítvány elfogadtatván, báró Prónay Gábor 4000 frtos adományával meg is kezdődött a gyűjtés, amiben különösen Székács bámulatos szorgalmat és leleményességet tanúsított. A gyámintézetnek nem tőkegyűjtés volt a célja, éppen azért működését azonnal megkezdette. És mire az orsz. ref. közalap 1881-ben megalakult, az ev. e. gyámintézet már 455.518 frt 91 kr. segélyt osztott ki s 35.783 frt 14 kr. tartalékkal rendelkezett. Azóta, főleg br. Radvánszky Béla elnöksége idejében még fokozottabb tevékenységet fejt ki.

1 Az erdélyi két protestáns egyházban a legnevezetesebb anyagi kérdés, mindjárt a provisórium kezdetén, az absolut kormány által eszközölt tizedkárpótlás volt. Ez a kárpótlási munkálat, főleg az ág. h. ev. egyházra nézve, roppant gyorsasággal hajtatott végre 1861 elején. Az egész egyház számára 7,800.000 frtnyi tőke állapíttatott meg, amit indokolt az, hogy az evang. lelkészeket a legtöbb helyen teljes, vagy legalább 3

/

4 rósz tized illette meg. Az ev. ref. egyház, melynek lelkészei kevés helyen élveztek tizedet ós itt is rendszerint csak a tized quártáját, 1,200.000 frtnyi kárpótlási tőkében részesült. Meg kell azonban jegyeznünk még azt is, hogy a kormány az ág. h. ev. egyházzal szemben nemcsak a gyors elintézésnél, hanem a felbecslés megállapításánál is kiváló előzékenységet tanúsított, mint ahogy ez az egyház is hasonlóan támogatta az ő törekvéseit.

2 A tizedkárpótlás a nagyon szegény ref. egyháznak csak egyes lelkészein segített és itt sem mindenütt tetemesen. Ezért ők is közalap létrehozására törekedtek, aminek következtében létesült 1862-ben az ú. n. »krajcáros élőtőke«, melyből egyfelől a püspöki javadalom is emeltetett, másfelől pedig szegény egyházközségek ós lelkészek is gyámolíttattak. 1874-től fogva, Nagy Péter püspök indítványára egy önkéntes megajánlásra fektetett »házi pénztár« is létesült, de 1 Haan L.: i. m. 137. lap. ä V. ö. Jakab Elek: Királyföldi viszonyok. Pest, 1870. I. k. 147—163.1.