Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

ref. püspök vezetése mellett elkészülvén, nemsokára egy, a mai kor tudományosságának megfelelő, de a régiség zamatját megőrzött revideált teljes bibliafordítással is dicsekedhetünk. Az absolut kormány, midőn egyházalkotmányunkat megtámadta, egyszersmind anyagi előnyökkel is kecsegtetett bennünket. Egyházunk ezt el nem fogadhatta, de az ajánlat által arra ösztönöztetett, hogy vegye munkába az anyagi megerősödést is. Az 1848. évi 20. t.-cikk végrehajtása megmentette volna az egyházat az anyagi gondoktól. De hol volt most e végrehajtás lehetősége. A szegény egyházközségek és lelkipásztorok csalogatására szánt sególyigéretek pedig gyors tevékenységre ösztönöztek. A »Prot. Egyházi és Iskolai Lap« mindjárt megindulása után felvetette egy ref. országos közalap (cassa domestica) megalkotásának égetően szükséges voltát. Többen szóltak hozzá a létesítés módozataihoz, midőn ifj. báró Vay Miklós egyenesen a cselekvés terére lépve, kötelező nyilatkozatot tett, hogy tíz éven át minden hold földje után 1 krt, összesen óvenkint 66 frtot fog a közalapra befizetni.

1 A szép kezdeményezésre megindult az önkéntes megajánlások egész sorozata. Csakhogy közben akadályok is merültek fel. Egyesek aggályaiknak adtak kifejezést amiatt, hogy az egész önkéntes megajánlás rendszertelen, a cél nincs megállapítva és nincs közös intézkedő hatóság, amik miatt a közalap célját tévesztené. Tisza Kálmánnak a jelzett irányú felszólalása egyelőre vissza is szorította az ügyet. De 1859-ben Lónyay Menyhért újabb ós rendszeres tervekkel lépett elő 2 és az 1860. évi debreceni konvent magáévá tévén az eszmét, gróf Ráday Gedeon vezetése alatt ki is küldött egy bizottságot, mely a szükséges előkészületeket, az összeírások és kimutatások rovatos íveit készítse el. Minthogy azonban a ref. egyháznak állandó központi hatósága nem volt s a legközelebbi konventek csak 1863-ban, majd 1867-ben jöttek össze »barátságos eszmecserere«, az egész közalapügy elaludt. Hanem ehelyett most már egyes kerületek vették kezükbe az ügyet és létesült is a tiszántúli kerületben, Tisza Kálmánnak az 1863 április 15-iki közgyűlésén tett indítványára,

3 a mai napig is áldásosán működő »reformatus segélyegylet«. A tervezetek, indítványok, buzdítások egymást érték továbbra is a sajtóban ós minden ref. konvent foglalkozott a ref. országos közalap eszméjével, de ez csak 1881-ben, a debreceni országos zsinat 1 Prot. Egyh. és Isk. Lap 1858. 721. 1. 2 U. o. 1860. 1282. lap. * TJ. o. 1863. 513. lap.