Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

akár utána márciusnak eljutott, ott ugyan a lelkész az egyház szabadságának alapjáról le nem lépett ós a parancsolt szervezetet életbe léptetni meg sem kiserelte«. Pedig most már minden a lelkipásztorokon fordult meg. Es »ezen rendkivül válságos ponton a vész feltartóztatásának dicsó'sége, kiváló mértékben az egyes lelkészeket illeti, mert ó'k voltak most már a közvetlen és folytonos zaklattatásnak kitétetve, és ha ők nagy számmal eltántorodnak, nincs erő, mely a rohanó árt feltar

toztassa«.

1 De ők, az egyszerű és szegény lelkészek rendületlenül kitartottak. Igen csekély számmal voltak olyanok, akiket egy vagy más ok megtántorított. A dunántúli ref. kerület máj. 10-iki gyűlésén az őrségi egyházmegye 11 gyülekezetéről van szó, mint amelyek a koordinációt végrehajtották ós az egész harc alatt mindössze 25 ref. gyülekezet, 25.065 lélekszámmal, szervezkedett a pátens szerint. Az ág. h. ev. egyházban, a már mondott okokból, sokkal rosszabbul állott az autonómia ügye. Püspökei nem voltak. A nemzetiségek szóthúztak. Az adminisztrátorok a kormány célzatait szolgálták. És ezen kedvezőtlen helyzet dacára is, az egyház nagy többsége ellent tudott állani a pátensnek. Pedig az Ev. Wochenblatt folyton hirdette a nagy számokat. Március 20-án már arról tudósít, hogy 341 gyülekezet, 466.898 lélekszámmal, rendezve van.

2 Áprilisban azt adja hírül, hogy mindössze 30 olyan gyülekezet van az egész egyházban, mely a pátens ellen foglalt állást. És mégis ápril közepén, tehát a szervezés idejének lejárta után azt tapasztaljuk, hogy mindössze 11 egyházmegye szervezkedett, tehát csak néggyel több, mint 1859 végén. Számbavehető eredmény egyedül a pozsonyi és újverbászi szuperintendenciában található, mely előbbiben kilenc egyházmegye közül nyolc szervezkedett, az utóbbinak mindössze két egyházmegyéje szintén. Ezenkívül még csak egy koordinált egyházme

gy

e volt, t. i. a dunántúli kerület soproni felső esperessége. Az Ev. Wochenblatt kimutatása szerint ápril 15-re, amikor a gyülekezetek ós egyházmegyék szervezésének be kellett volna fejezve lenni, csak 11 egyházmegye volt koordinálva 198 gyülekezettel s 301.971 lélekszámmal. Ezenkívül volt még szétszórtan 58 koordinált gyülekezet 85.606 lélekszámmal. Az egész pesti egyházkerületben 4, a soproniban 37, a szarvasiban 7, az eperjesiben pedig 40 pátenses gyülekezet akadt.

3 A Tájékozás tehát idehaza igen jó szolgálatokat tett, de nem lehetett figyelmen kívül hagyni a külföldet sem, hol a kormány 1 TJ. o. 9. lap. a Borbis J. i. m. 342. lap. 8 Ev. Wochenblatt. 1860. 15. szám.