Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

A kormány már csak a látszatot akarta megmenteni, hogy az állam tekintélye ne veszélyeztessék. És ezt legjobban kifejezi a knltusminiszter 1860. febr. B-én kelt kibocsátványa, melyben az összes superintendentiák elöljáróit értesíti, hogy ő Felsége néhány férfiakat kihallgatott aggodalmaikra nézve, a protestánsok azon köreiből, melyek a nyilt parancsnak »engedelmeskedni vonakodtak«. És egyúttal »anelkül, — mint magától értetődik — hogy valamely javaslatok iránt azonnal biztosítást adott volna, legkegyelmesebben elrendelte, hogy bizalmas tárgyalások tartassanak afölött, vájjon és mennyiben lehet azon aggodalmakon segiteni«.

1 Azonban rögtön utána is teszi, hogy ezen bizalmas tárgyalások nem szakítják meg a koordináció folytatását, sőt azok sikere érdekében feltótlenül szükséges a pátens gyors keresztülvitele. Majd hogy a biztatásnak még nagyobb foganatja legyen, ugyancsak febr. 5-ről keltezve egy császári rendelet jelent meg, mely a 12 egyházkerület részére 94.000 frtot utalt ki az államkincstárból a superintendensek, esperesek, szegény lelkészek és tanítók segélyezésére.

2 Azonban a protestánsokat a mézes madzag nem hódította meg, aminthogy a küldöttség sikertelensége sem csüggesztette el. Sőt az a kitartás, melyet ez Bécsben tanúsított, sok helyen igen nagy lelkesedóst keltett, p. o. Debrecenben, hol Balogh Pétert ós követségi társait nagy ünnepélyességgel fogadták s fáklyászenével tisztelték meg. Ha a kormány kettőzött buzgalommal munkálkodott a pátens keresztülvitelén, az autonómiához ragaszkodó protestánsok sem ültek összedugott kézzel, hanem gondoskodtak, hogy ügyüket érintetlen tisztaságban juttassák diadalra. E tekintetben különös fontossága van annak a határozott és keményhangú iratnak, melyet a Bécsben járt küldöttség tagjai Lónyai Menyhért indítványára elhatároztak és amelyet Révész Imre a Hotel Muntsch-ban fogalmazott. Tartalmát már címe is elárulja: »Tájékozás az egyes gyülekezetek lelkipásztoraihoz és más elöljáróihoz, az 1860. jan. 10-ón kelt vallás- ós közoktatásügyi miniszteri rendelet ügyében.« 3 Amint az előzményekből gondolható, a Tájékozásnak az volt a célja, hogy a pátens keresztülvitelét a gyülekezetekben és egyház1 Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1860. 161. lap. 2 U. o. 1860. 289. lap. A segélyek a következőleg osztattak be : az ág. h. pesti sup. 6400 frt, az ág. h. pozsonyi 10.000 frt, az ág. h. soproni 11.000 frt, az ág. h. eperjesi 7600 frt, az ág. h. szarvasi 6000 frt, az ág. h. újverbászi 6600 frt, a helv. h. pesti 8200 frt, a helv. h. komáromi 5500 frt, a helv. h. pápai 7800 frt, a helv. h. sárospataki 9500 frt, a helv. h. debreceni 9700 frt, a helv. h. új-sziváci 6100 fitt. 8 Révész Imre: Munkái. 169—174. lap.