Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

kijelentvén, hogy tanácskozását folytatja, a felelősséget cselekedeteért magára veszi; a kormánybiztos távozott.

1 A gyűlés megtartását Tisza Kálmán indokolta ezen szavakkal: »mindenek felett mi a királyok királyának tartozunk legfőbb engedelmességgel, tehát hitelveink megtagadása nélkül eloszlanunk nem lehet. Sokkal nagyobbnak kell lenni a fejedelem iránti bizalmunknak, hogysem meghagyjuk magunkat ingattatni egyes hivatalnokok által akkor, midőn Isten, igazság és emberiség mellettünk van«. A gyűlés folyamán kitűnt, hogy a nagyváradi helytartóság Balogh Péternek megtiltotta a gyűléstartást ós megrótta, hogy a betiltás után is »tiszántúli« helyettes superintendens címet mer használni. Azonban a gyűlés a helytartóság ezen leiratait, mint törvényteleneket, figyelmen kívül hagyván, újabb gyűlés idejéül ápril 20-át tűzte ki. Majd midőn a heves-nagykúnsági, máramaros-ugocsai, beregi és békési esperesek egyházmegyéik nevében kijelentették, hogy a tiszántúli egyházkerülettől elszakadni nem akarnak ós el sem is szakasztathatnak, a gyűlés újból feliratot határozott el, melynek kinyomatása is elrendeltetett. A feliratnak a felség elé juttatására küldöttség választatott, mely azt az utasítást is nyerte, hogy lehetőleg a többi református ós evangélikus kerületekkel egyórtelműleg járjon el. A tiszántúli kerület ezen fellépése megmutatta, hogy a határozottság és elszántság még a kormány szemében is nyomatékkal bír, de másfelől lelket öntött az egész kerületbe, sőt a többi kerületekbe is, hogy igazaik mellett az egyház összes hű fiai, mint egy ember, kitartsanak. A Felség elé küldöttséget indító határozatához a másik három református és a bányai evangélikus kerület is csatlakozott. A 31 tagból álló tekintélyes küldöttség id. br. Vay Miklós elnöklete és vezérlete alatt jan. 22-ón Béesbe érkezett, hol Révész Imre által megszerkesztették a Felség előtt mondandó beszéd szövegét.

2 Br. Vay Miklós és br. Prónay Gábor minden követ megmozdítottak, hogy a küldöttség számára a Felségnél kihallgatást eszközöljenek ki. Azonban a kormány megakadályozta kérelmük teljesítését. Igénybe vették Rajner főherceg közvetítését is, hogy sikert érjenek el. A küldöttség tagjait mindenütt a legnagyobb előzékenység fogadta, de azt, hogy a Felség őket küldöttségileg fogadja, el nem érhették. » Magyarországból itt lévő ferfiak« volt a jelzőjük, amivel a kormány részéről annak adtak kifejezést, hogy a feloszlatott, megszüntetett testületeknek »küldöttsege« nem létezhetik. Csakugyan ennek megfelelő lett az a határozat is, melyet 1 Révész I. : Figyelmező. 1870. 586. 1. 8 Révész Imre: Munkái. 160—7. lap.