Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

országgyűlésnek, az egész magyar társadalomnak szép eredménnyel segédkezett. Az a nagy nemzeti ébredés, mely az 1825/7. évi országgyűléssel bekövetkezett, nem csak bogy érintetlenül nem hagyta a prot. egyházat, mely elveinél s múltjánál fogva is a nemzeti eszmének egyik támasza, sőt éppen elsőrangú vezérszerepet jelölt ki neki, midőn intézményeinek nemzeti szellemben való kiépítésével, a nemzeti művelődés elősegítésére ösztönözte. A harmincas éveknek még kissé hűvös levegője inkább csak a teljesen belkörű intézkedések ós rendezésekre volt alkalmas. Ezek között egyházi és művelődési szempontból egyik legfontosabb az ág. hitv. egyház egyetemes levéltárának szervezése és gyarapítása, mely egészen az 1811-ik évig megy vissza és attól kezdve mind nagyobb és szebb sikereket képes felmutatni. Előkelő urak családi levéltáraikból, nagynevű tudós kutatók gyűjteményeikből kész szívvel adták át az egyetemes levéltár részére azokat az okmányokat, adatokat, melyek az egyház történetére vonatkoztak s fontossággal bírtak. A Prónayak, Gréczyek, Kubinyiak, Radvánszkyak, Zayak, Schuleck, Jankovics, Gramauf, Tessedik, Dobay, "Wolfel, Mayer stb. sok becses kincset halmoztak abban össze. Es mintha ezen régi okmányokkal az ősöknek dicső szelleme is újból megelevenedett volna! Egymást érik a különböző adományok, alapítványok, melyek egyházi, de különösen iskolai célokra rendeltettek. A gyűjtés, hagyományozás és ajándékozás mind nagyobb mérveket ölt, úgy, hogy midőn a nemzeti élet fellendülése különös nagy feladatokat rótt az iskolákra, ezek anyagilag biztosítva voltak és akadálytalanul felelhettek meg magasrangú hivatásuk betöltésének. Nem csekély fontosságú jelenség az sem, hogy az ág. hitv. evangélikusok mennyit munkálódnak az egyházi és tanügyi irodalom felébresztése és terjesztése körül. Elméleti és gyakorlati, történelmi ós szervezeti, szorosabban vett egyházi és iskolai pályakérdéseket tűznek ki egyesek és maga az egyetem is, hogy a szellemi életet e tekintetben magas színvonalra emeljék. A reformátusoknál nem tapasztalható ez a lázas, siető tevékenység. Okét, kiknek zöme meglehetősen csoportosan élt, s így az ellenállásban nagyobb erő kifejtésére voltak képesek az elnyomatás korszakaiban, nem viselte meg annyira a mult. Nem is volt annyi mulasztásuk, annyi pótolni, helyrehozni valójuk. Éppen azért működésük egyenletesebb, nyugodtabb. Ügyeiket is inkább az egyes autonóm szervek, mintsem valamely központ végzi. Az ág. hitv. ev. egyház oktatásügyét az egyetemes gyűlés szabályozta. Ennek sikeresebb végezhetése szempontjából az egye-