Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

azért a protestánsok még sem élhettek egészen nyugodtan, mert a kormányban még mindig volt a régi róm. kath. hajlandóságokból. Midőn Wimmer, a felsőlövői ev. tanintézet nagynevű alapítója, a calwi egyháztörténetet terjesztette, ellene éppen úgy, mint Dierner pesti leányiskolái tanár ellen, ki egy prot. egyháztörténetet adott ki, a helytartótanács keményen lépett fel, mivel ezek a munkák nem éppen mindenütt hízelegtek a róm. katholicismusnak és a pápáknak. 1846-ban 1 az 1844: 3. t.-cikknek az áttérésre vonatkozó részeit a helytartótanács úgy magyarázta, hogy az csak olyanokra vonatkozik, kik már 18-ik életévöket betöltötték; azonban megengedte, hogy a róm. kath. vallásra áttérő szülék 7 éven felüli és aluli gyermekeiket vihessék magukkal az új vallásra. Az 1844: 3. t.-cikk a katonai határőrvidéken még 1847-ben sem hirdettetett ki. Egyes protestáns lelkészeknek, mint a korponainak és besztercebányainak tisztán egyházi ügyeiben a "világi hatóságokat vizsgálattal bízta meg s őket ezek elé rendelte. Az iskolai autonómiát sértőleg bizonyos rovatos kimutatások készítését és felterjesztését meghagyta. A protestánsokra reá írt, hogy superintendenseiket jegyzőkönyveikben se merészeljék püspöknek címezni. A velencei tengerészeti iskolánál elnézte, hogy ott a belépni szándékozó prot. ifjaktól apostasiát követeljenek. A Morvaországban és G-aliciában állomásozó magyar ezredekhez nem akart prot. tábori lelkészeket rendelni stb. A protestánsok egyetemes gyűlései s konventjei mindezen sérelmek ügyében határozott állást foglaltak el s mindannyiszor felfolyamodtak a királyhoz. Az a szomorú tapasztalat, hogy sérelmi VAJDA PÉTER. folyamodványaik többnyire felelet és orvoslás nélkül maradtak, nem gátolta meg őket abban, hogy egyházaik igazait rendületlen kitartással védelmezzék. Es ezen védelem mellett ott látjuk a belső építés, erősítés munkáját, ott azokat a nagybecsű törekvéseket és alkotásokat, amelyekkel egyházunk a nemzeti állam kiépítésében az « 1846 máj. 27. 19237.