Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

régen szakítottak hitvallásaik alapelveivel, eszméik forradalmiak, istentelenek és ők maguk nem méltók arra, hogy az állami hatalom oltalmába fogadja őket. Bársony György ós padányi Biró Márton eszméi támadtak fel hamvaikból a nemes plébános könyvének lapjain, melyek a fenti gondolatokat kifakadó szenvedélyesség és gyűlölet hangján tárták az olvasók elé. így aztán meglehetősen furcsán hangzott az a javaslat, hogy egyedüli menekvést a róm. kath. egyházban találhatnak a protestánsok. GR. SZÉCHENYI ISTVÁN. Jordánszky Elek kanonok 1822-ben a magyar átok-forma kérdésével foglalkozott, melyet 1821-ben a königsbergi egyetem húsvéti programmjában dr. "Wald tett volt közzé. A nevezett kanonok munkája nemcsak felháborodással utasította vissza a költöttnek állított átok-formát, hanem emellett a legszenvedélyesebb modorban támadta magát a protestantizmust is. Mire 1822 szept. 8-án a magyar róm. kath. egyház pozsonyi nemzeti zsinata összeült, jóformán úgy lehetett tekinteni a reunió ügyét, mint amely teljesen meghiúsult. Maga a zsinat is csak mint eretnekeket emlegeti a protestánsokat és több rendbeli reactionárius intézkedése (p. o. a könyvvizsgálat ügyében) világosan mutatja, hogy most már nem szép szavakkal, hanem a régi módszerrel kívánnak élni a - róm. kath. atyafiak protestáns testvéreikkel szemben. 40*