Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

zsákmánynak kínálkozott a róm. egyház régi fénye után sóvárgók előtt, kik a Péter sziklájának emlegetésével igen sok művelt egyént tévedésbe ejtettek ebben az időben. Azonban jött Schleiermacher fellépése, a protestantismus újjászületése, a reformatio 300-ados jubileuma, a porosz egyházi unió, melyek egyfelől keresztülhúzták a róm. kath. egyháziak számításait, másfelől pedig úgy tűntek fel előttük, mint egy ellenük intézett kihívás, melyet szó nélkül nem hagyhattak. Eleinte a jubileumi ünnepélyek ócsárlása volt a cél, a protestantismus bírálata kapcsában. Hazánkban a Budán megjelenő »Sonnenblume« című, német nyelvű róm. kath. folyóirat járt ebben elől s oly hangon foglalkozott a protestántismussal, hogy a király emiatt megintette, mire két évi fennállás után meg is szűnt. A protestánsok irodalmilag is felvették a harcot és egy 1818-ban megjelent anonym védelem, mely »készült a szelídség országában ós nyomtattatott az alázatosság betűivel,« a jubileumot fólreértőket tájékoztatta és a porosz vallási uniót megvilágította. Ugyancsak 1818-ban egy csehországi róm. kath. káplán, Hille Ágoston, egy röpiratban azt a kérdést vetette föl, hogy »fennmaradjon-e még továbbra is a közfal, mely a katholikusoktól a protestánsokat elválasztja ?« Es ezzel a bírálati irány az unió gondolata menetébe terelődik. A munka alapgondolata az, hogy a felvilágosultság korában sokkal szebb, jobb ós illendőbb dolog lett volna a reformatio, tehát a vallásbeli szakadás, ünneplése helyett a reunio, azaz a különböző vallások egyesülésének az ünnepét ülni meg. Az egyesülés a róm. kath. egyházba való beolvadás, olyan görögkatholikus unió mintájára lett volna keresztülvihető. A magyar kath. egyház uj prímása, a tevékeny Budnay Sándor és más püspökök, így br. Szepessy Ignác, akik különben az újra éledő ultramontanismusnak voltak hívei, kapva-kaptak az eszmén. Hille munkáját Bácz András esztergomi káplán magyar nyelvre is lefordította s 1822-ben Esztergomban kiadta. Szepessy püspök a protestánsokhoz felhívást is intézett, hogy térjenek vissza a római egyházba és egyesüljenek azzal. Azonban ezen törekvésekkel egyidejűleg több oly dolog törtónt, melyekre méltán mutathattak reá a Szepessy felhívását visszautasító protestánsok, ezek között pedig éppen a sárospataki kollégium professzorai, mondván »vestigia terrent.« Már Hille Ágoston munkája is telve volt a protestánsok ócsárlásával, de csakhamar megjelent Hohenegger Lőrinc kroisbachi plébánosnak egy »Zeichen der Zeit« című munkája, melynek főcélja volt a németországi rationalista protestáns theol. irodalomból kimutatni, hogy az evangélikusok már