Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

kezetekónt tartott imával nov. 2-án, a tiszántúli kerület dec. 7-én Debrecenben az egész kerület számára egységesen s azonkívül ugyanezen napon számos gyülekezetei külön-külön, végül az erdélyi ág. h. evangélikusok dec. 28-án, a reformátusok pedig 1818 jan. 11-én tartották meg a jubileumi ünnepélyt.

1 A reformatio jubiláris ünneplése azonban nemcsak kedvező és felemelő eredménnyel járt a magyar protestánsokra nézve, hanem egyúttal kapcsolódó pontot képezett a kormánynak protestánsellenes mult- és jövendőbeli törekvései között. Ezenfelül kiinduló pontot képeztek a róm. kath. egyháziaknak a protestánsok ellen irányuló, e

gy újabb actiójához is. Azok az események, melyek Németországban a wittenbergi és wartburgi reformátió-ünnepélyekhez csatlakoztak: a reformatio szülötte földjét a forradalmi, sőt anarkista szellem talajának tüntették fel az osztrák kormány előtt. A németországi reformátiót csakugyan egynek vette a revolutióval. Mivel megvolt arról győződve, hogy Sand Károly hazájában a magyarországi protestáns ifjú is Sand Károly és társai szellemét szívja magába: a kormány egyszerűen betiltotta a magyarországi protestáns theologusoknak a külföldi, főleg a német egyetemeknek, a lázadás melegágyainak látogatását. Az 1818 nov. 24-iki és 1819 máj. 4-iki helytartótanácsi intézmények a tilalom okául azt a »bizonyos politikai ós egyszersmid vallási fanatismust« jelölik meg, »mely még a professzorok között is elterjedt«.

2 Mikor pedig a protestánsok küldöttsége a királynál panaszt emelt az 1790—91 évi 26. t.-cikk világos rendelkezésének ilyen sérelme ellen, a király arra hivatkozott, hogy ő, mint protestáns alattvalóinak is jó és gondos atyja, nem engedheti meg, hogy ezen alattvalói az eltévelyedés és veszedelem útjára térjenek. Az atyai jóindulat megmutatása végett a kormány csakhamar nevezetes lépéseket is tett. Ha bezárta is a határ sorompóit a prot. theologus ifjak előtt, azért nem akarja az ő tudományos kikópeztetésöknek útját állani. Megígérte és azonnal munkába is vette, hogy a monarchia, t. i. Ausztria és Magyarország összes ós mindkét hitvallású evang. theologusai számára állami költségen egy theológiai tanintézetet állít fel — Bécsben. Már 1819-ben az előkészítő lépések megtétettek és 1821-ben a tanintézet két első tanára, a késmárki Grenersich és a nagyszebeni Wenrich, ápril 2-án az előadásokat is megkezdette.

3 1 Lásd Glatz J. i. m. 2 Rauhoffer i. m. 556. lap. « Lasd Fridrich J. i. m. 191—203. lap.