Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

De a hazai protestáns közvéleményt lehetetlen volt ebben a kérdésben megtéveszteni. A 26. t.-c. 5. §-a nyiltan és világosan megmondotta, hogy a protestáns tanulóknak »tanulmányozás okáért a külföldi akadémiákra is, minden akadály nélkül, szabadon kimenniök ós a számukra ott alapított ösztöndíjakat felvenniök megengedtetik«. Es csak a. vak nem látta, hogy az egész tanintézet nem tudományos, hanem politikai célokat szolgál. Az ifjak ellátása is lehető legszegényesebb volt a bécsi tanintézetben a külföldi akadémiák gazdag stipendiumai mellett. Ezenfelül az egész intézet nem csak, hogy nem haladta túl a hazai, főleg a református theol. akadémiák szinvonalat, sőt bizonyos tekintetben az alatt maradt. Nem az első kísérlet volt ugyan ez arra, hogy prot. theologusaink elől a külföld elzárassék, mert a napóleoni háborúk idejében egészen 1813-ig szintén tilos volt a külföldre menetel ós ugyancsak ezen időben, 1806 tájban a bécsi fakultás eszméje is fenyegetett; de akkor a háború mindent megmagyarázott és elfogadhatóvá tett. Ellenben most teljes béke volt egész Közép- és Észak Európában, különösen pedig azokban az országokban, amelyeknek egyetemeit a magyar ifjak fel szokták keresni. A reactiót más téren is megérezték a protestánsok. Igaz ugyan, hogy az iskolai autonómia ellen intézett kormány-támadás 1818-ban megszűnt, de az áttérések, a vegyes házasságok, a gyermekek vallása kérdésében a régi intimatumok mind fenntartattak és ujakkal szaporíttattak. 1793 óta a protestánsok egyetlenegy folyamodása sem nyert elintézést, egyetlenegy sérelme sem orvosoltatott. Az erőszak folytatását csak néhány eset is elég világosan szem elé tárhatja. Egy Spannagel Napoleon nevü ifjút, ki prot. szülők gyermeke volt, de akinek anyja az atya halála után katholizált, róm. katholikussá akartak tenni. Rokonai azonban egy nagybátyjához, a bulkeszi ev. lelkészhez vitték, hol az atyja vallásában neveltetett, Pyrker róm. kath. püspök rendeletére a fiút a nagybátyjától erőszakkal elvették ós a kalocsai piaristák kollégiumába vitték, 1819 dec. 30-án. A fiú azonban innen elmenekült és br. Podmaniczky János pártfogása mellett, atyja hitében felnevelkedhetett s idővel vadkerti (Pest m.) lelkésszé lett. — Hasonlóképpen hurcolták el Szokol Andrást, Baranyai Sámuelt, G-eszner Jánost és másokat egyik vagy másik püspök rendeletére, vármegyei hajdúk támogatásával. A róm. kath. egyháziak és a helytartótanács erőszakos üldözéseit s a protestáns kitartást legjellemzőbben a Puchó-völgyi lakosok esete mutatja fel előttünk. E völgy néhány falujának (Puchó, Laáz, Ozor) tót lakosai egykor, a XVIII. század elején, II. Rákóczy