Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete
orvoslását sürgessék. 1 Hogy a küldöttek kísérlete sikerrel járjon, még 1801-ben küldöttség útján felkeresték a király két tanácsosát, Kolowrath belügyminisztert és Somogyi államtanácsost, hogy őket előre informálják. Egy másik küldöttség, mely Prónay G-ábor ós Vay Józsefből állott, a nádort kereste fel, hogy a tiz év óta megalkotott kánonok jóváhagyásának és sérelmeik orvoslásának ügyéhen támogatását kieszközöljék. A kinevezett küldöttség 1802-ben kereste meg az uralkodót. A kihallgatásnak épp oly kevés eredménye lett, mint az 1803., 1804., 1806. években felküldött követségek eljárásának. A király a panasziratokat a tényállás kiderítése s véleményezés végett a dicasteriumokhoz tette le. Ezek viszont az egyes konkrét esetekre nézve a politikai s egyházi hatóságoktól kértek felvilágosításokat. A rengeteg papírba és tentába kerülő leiratok, rendeletek, utasítások, nyomozások, jelentések, felterjesztések özönében aztán az egész ügy annyira elposványosodott, hogy a protestánsok érdemleges feleletet soha sem kaphattak. Ily körülmények között meggyőződtek a protestánsok, hogy hasztalanul terjesztik sérelmeiket ismételt izben a királyhoz. A gyakori folyamodással azt a látszatot keltenék, hogy az uralkodót zaklatni kívánják. Azért tehát tűrtek és szenvedtek, amíg lehetett ós csak a francia forradalom lezajlása s a bécsi kongresszus után gondoltak arra, hogy sérelmeik orvoslása ügyében újabb lépéseket tegyenek. A helytartótanács pedig annál kitartóbban folytatta eretnekzaklató s pusztító munkáját. Rendeletei ebben az időben hangban, szenvedélyben sokkal türelmetlenebbek. 1806-ban rendeli el a protestáns lelkészek által állítólag illetéktelenül összeesketettek ismételt összeesketését (recopulatio). Ekkor intéz támadást a protestáns tanügyi autonómia ellen. Eljárása oly kíméletlen volt, hogy a vármegyék is megsokalták. A recopulatio ügyében Turóc, más kérdésekben más vármegye írt fel hozzá, de épp oly kevés eredményt értek el, mint az egyes protestáns egyházkerületek e nemű feliratai. 2 Az ellenkezés még jobban felbőszítette. A legsérelmesebb ós legtöbb rendelete éppen az 1798 — 1817. évek közt kelt. Amint a francia forradalmi háború vége felé közelgett, a protestánsok mindinkább reménykedtek állapotuk jobbrafordultán. Azonban a helytartótanácsnál semmi sem mutatta, hogy az ő egyházpolitikai irányzata kedvezőbbre fordult volna. így aztán a két evangélikus egyház egyetemes gyűlése 1815-ben elhatározta, hogy 1 Haan L. i. m. 21. lap. Bauhoffer i. ni. 536. 1. 8 Bauhoffer i. m. 540.
