Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

tásait, mint a nagy Alföld reformátusai. Egy éles megfigyelő külföldi hitsorsos a róm. kath. püspökségek nagyobb számán, az ág. hitv. evangélikusok szétszórtságán kívül, ezeknek kisebb energiájában és állhatatosságában is látja e tünemény okait.

1 Mikor már a helyzet tűrhetetlenné vallott, a protestánsok csak alkalomra vártak, hogy sérelmeik orvoslásáról gondoskodjanak. Abban bizakodtak, hogy az országgyűlésekben majd csak pártfogóra találnak a kormány és a klérus ellen. Amint tehát értesültek, hogy 1796-ban országgyűlés fog tartatni, összeírták s gondosan igazolták sérelmeiket. A folyamatban levő háborúra tekintettel elhatározták, hogy nem az országgyűlés, hanem az uralkodó elé fogják azokat beadni. A sérelmi kérvényt a két evangélikus egyház nevében br. Prónay Gábor és Vay Dániel vitték Bécsbe. Minthogy azonban utasításuk értelmében mindenekelőtt a pesti és budai zsinatok végzéseinek megerősítését kellett kieszközölniök s csak azután nyújthatták be a sérelmi folyamodványt: ezen folyamodvány beadása elmaradt, mert a kánonok jóváhagyását nem sikerült kinyerniök. A sérelmek azonban napról-napra nőttek. Midőn 1799-ben elhatározták az egyház vezetői, hogy újból küldöttséget menesztenek a Felséghez ós sérelmeiket végre-valahára a kánonok sorsától függetlenül az uralkodó elé terjesztik: a Vay József által kidolgozott s a kerületenként összegyűjtött bizonyítókokkal felszerelt sérelmi kérvény 60 irott ívre terjedt.

2 Br. Zay Imre Vitéz és Soók bécsi vallásügyi ágensek kíséretében adta át jul. 17-én a folyamodványt a Felségnek, kitől biztatást nyert a panaszok megvizsgálása felől. Azonban a nagy apparátussal készített kórvénynek nem lett semmi eredménye. A király, kinek minden idejét és összes tehetségét az újból fellángoló háború foglalta le, nem igen ért rá arra, hogy a magyar protestánsok bajaival foglalkozzék. Még más, fontosabbnak tartott belügyi kérdéseket is engedett folyni a maguk útján. A helytartótanács pedig folytatta tovább is a maga egyházpolitikáját, melyben még kevesebb kíméletet tanúsított, mióta a római egyházat fejében, VI. Pius pápa személyében, oly kegyetlenül meggyalázta a forradalom. Ezután egymást érik a sikernélküli panaszok és folyamodások. 1801-ben Balogh Péter, Vay József, Osztroluczky Lajos, Lónyay Gábor és pólyi Nagy Istvánból álló küldöttséget választott a két egyház egyetemes közgyűlése, hogy a Felségnél harmadéve benyújtott, de el nem intézett, valamint az újabban keletkezett sérelmek 1 Friederich. J. v. m. a Berzeviczy i. m. 89.