Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

ott ahol többségben vannak, p. o. a vármegyei hivataloknál, holott a főispánok tisztújítási utasítása is egyenesen megszabta, hogy a jelöléseknél a római katholikusok érdekeire vigyázzanak. Városi tisztviselők beállításánál, vegyes házasok összeesketésónél a protestánsokat kényszerítettók, hogy a boldogságos szűz Máriára és szentekre esküdjenek. Alapítványaik, parochialis földeik haszonélvezetében háborgattattak. Házassági ügyeik a római katholikus egyháznak kiszolgáltattak. Házassági pereikben a vármegyei ügyész megtagadhatta a közreműködést s ilyen esetekben külön házasságvédőről kellett gondoskodni. Előfordult az is, hogy a protestánsok templomát a földesúr (Velencén, Fejér megyében) erőszakkal elfoglalta s lepecsételte és sem a vármegye, sem a helytartótanács rendeletére vissza nem adta. De azért semmi büntetésben nem részesült. A vegyes házasságok, gyermekek vallása, áttérések ügyében, hogy minő volt az eljárás, azt már bőséges világításban láttuk. Ezen egyházpolitikai kormányprogramm mellett igazán elenyészik az a csekélyszámú rendelet, mely némi jóakaratról tanúskodik, így rendeltetett, hogy ahol róm. katholikusok és protestánsok vegyesen laknak, amazoknak ünnepein az utóbbiak csakis a zajos és az ünnepet zavaró munkától tartózkodjanak. A tisztán protestáns helyek lakosai semmiféle munkában nem zavarandók.

1 Egy másik rendelet szerint a céhbirságok annak a felekezetnek egyházi céljaira esnek, amelyhez a megbírságolt tartozik. Majd, hogy a céhek közpónztárából egyházi célokra adatni szokott összegek a mesterek felekezeti hovatartozása arányában osztassanak meg a különböző •egyházak között.

2 1799 okt. 18-án egy rendelet meghagyja, hogy amennyiben a városi pénztárak valamely felekezeti iskolát segélyeznek, jövőre kötelesek mindegyik helybeli felekezeti tanintézetet a lakosság felekezeti arányszáma szerint segélyezni. De az ilyen jóindulatú intézkedések igazán fehér holló számba jönnek. Hanem annál nagyobb számmal jöttek, szinte rajzottak azok a rendeletek, melyeknek mindegyike »Maria Terézia dicső uralkodás« korát kívánta visszaállítani a vallásügyi állapotok terén. A rendeletbeli és tényekben megnyilatkozó sérelmek óriás halmazzá nőttek. Főleg azokon a vidékeken volt most is a legtürhetetlenebb a protestánsok helyzete, ahol a gyász évtized, majd I. Leopold, III. Károly és Mária Terézia alatt legtöbbet szenvedtek. Az ország dunántúli és felvidéki részei, tehát az itten tömegesebben lakó ág. hitv. evangélikusok sokkal inkább érezték a róm. kath. türelmetlenség zakla« 1793. jan. 25. 2159. » 1793. nov. 5. 1196. nov. 25.