Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete
vizsgálat ügyében kiadott egyetemes szabályzat 1 a protestánsoknak adott szabadságot nagyon összezsugorította. Históriai vonatkozásokkal biró vallásos könyveik a királyi könyvvizsgáló elé kerültek. Még a református új ónekeskönyv kinyomatását sem engedték meg királyi cenzúra eló'tt. Midőn Tóth Ferenc pápai theológiai tanár magyar egyháztörténeti műveit 1808-ban kiadta, a helytartótanács rosszalta a felekezeti könyvvizsgálat eljárását az engedély megadása miatt s egyúttal a hasonlótól jövőre komolyan óvta a. kerületeket. A biblia-kiadás is sok akadályokba ütközött. Az angol bibliaterjesztő társaság által beküldött 700 tót bibliát a helytartótanács Pozsonyban lefoglaltatta s szigorú vizsgálatot tartott, hogy ki kinek küldte, hogy adatik el stb. Es mikor a protestánsok emiatt Ferenc király előtt panaszkodtak, maga a király kijelentette, hogy ő nem szereti, ha olyan sokan olvassák a bibliát, mert minden bolondságot belemagyaráznak s igazolnak belőle. A protestánsok kényszeríttettek, hogy a plébánosnak fizessenek. Matheócra, két római katholikus beköltözött jobbágy család miatt,, plébános állíttatott, kinek ellátása az ottani evangélikusokra nehezedett. A városi közpénztárakból a plébánosok busás javadalmat húztak, míg a protestáns lelkészek alig valamit, vagy éppen semmit. Sok helyen többet fizettek római katholikus egyházi célokra, mint amennyit a római katholikus polgárok adóztak, p. o. Selmecen,. Bakabányán, Libetbányán, Késmárkon. Debrecenben római katholikus egyházi célokra 765 forintot, református egyháziakra pedig 906 forintot fizettek, holott az adózás aránya 1485 : 52026 volt. Másutt a katonai szolgálattal gyötörték különösen a protestánsokat. Török-Szent-Miklós lakosságának kétharmada református és egyharmada római katholikus volt ós mégis ötször annyi református ifjút vittek el katonának, mint római katholikust. A haldoklók tehetetlen állapotával visszaélve, nem egyszer történt meg, hogy a plébánosok az evangélikus betegnek a szájába beleerőszakolták az ostyát. A hivatalokba a protestánsok alig juthattak be. Az előléptetéssel egybekötött hivataloknál a bentülő római katholikusok a maguk fiait, unokáit, rokonait tették be a fogalmazói, írnoki, gyakornoki stb. állásokba. Úgy, hogy volt idő, midőn a hétszemélyes táblánál, királyi táblánál, a helytartóságnál, udvari kancelláriánál együttvéve alig volt két vagy három protestáns vallású tanácsos vagy titkár. A királlyal mégis azt hitették el, hogy a protestánsok a türelmetlenek és ők azok, akik a római katholikusokat kiszorítják 1 1795 febr. 11. 15116.
