Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

Hirdeti az egyházi javak államosítását; a klérus a haza boldogságát tekintse céljának, ne a más vallásúak irtását. 'Jelentős része röpiratának az, midőn a vallási türelemmel szembeállítja az igazi lelkiismereti szabadságot, mely nem függ mások akaratától. Nagyváti Kazinczyval együtt szabadkőmíves volt s egyúttal buzgó apostola ez egyesületnek, mely akkor történelmi hivatást töltött be s mint a felvilágosodásnak, társadalmi békének, jogegyenlőségnek lankadatlan magvetője tisztelt nevet vívott ki. Martinovics a nemzet hátramaradásáért a papságot s kivált a jezsuitákat teszi felelőssé. Követeli kiváltságainak eltörlését, vagyona elkobzását, hogy belőle az összes felekezetek papjait elláthassák. A ManchHermaeon izgatott, szenvedélyes hangon támad a r. kath. papságra, mely szerinte a népek tudatlanságára támaszkodik. Az egész munka a protestáns álláspont mellett írt apológia, vegyítve a róm. kath. egyház ellen intézett ingerült támadásokkal. Mintha a százados szenvedéseket egyszerre meg akarta volna torolni. E bírálva olvasó korban azonban e pártos, felekezetes műnek nem lehetett akkora hatása, mint a fent említett íróknak, akik elfogulatlan bírák módjára ítélték meg a katholikus papságot. Egy névtelen szerzőtől származó röpirat azért ostorozza a papságot, hogy közbenjárónak tartja magát Isten és az emberek közt. A támadásokra a kath. sajtó hasonló hangon felelt; védői közül kivált Szeitz Leo, egri szerzetes, aki több elterjedt munkát bocsátott közre s minden vád ellen védekezett; ahol argumentummal nem győzte, szenvedéllyel. Fáradhatatlan vitatkozó, valóságos vadászatot tart az egyházat támadó írókra s ostromukat minden téren igyekszik visszaverni. Főműve, az Igaz Magyar, amely szinte kihívta ellenfelei gyűlöletét. Hasonló híres vitairat a Sola Salvifica Praytól. A harc hevében lassan-lassan kibontakoztak a szélső pártok körvonalai ; a katholikus rósz a középkori állapotokat kívánta vissza, a papság feltétlen uralmának idejét, — a támadó fél pedig nemcsak mint intézményt üldözte a r. kath. egyházat, hanem hitelveit is gúny tárgyává tette. A támadás főcélpontja állandóan a hierarchia volt. Találunk példát a positiv keresztyén vallás ellen való támadásra s az ész kultuszának, a természet törvényeivel egybehangzó morális MARTINOVICS IGNÁC,