Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

keresztyónségnek hirdetésére. Szóval a vallás kérdései a közérdekló'dés tárgyai voltak, akár csak a reformáció vagy a katholikus visszahatás korában. »Ez idő szerint, írja Keresztesi naplójában, a vallás dolga forogván kérdésben, a sok apró munkák pro et contra mindennap jöttek s bújtak ki, mint a gombák, nyomtatásban, melyekért nem győzött az ember fizetni, minthogy eleinte igen drágák és kapósak voltának. Ezeken kívül a sok pasquillusoknak, mocskos írásoknak is nagy divatja vala.«

1 Az ország gyűlésének, melyet utóbb Budáról Pozsonyba helyeztek át, a vallásügy volt egyik legnagyobb hullámgyűrüket vető tárgya. Itt tombolta ki magát a keblekben évtizedek óta felgyűlt szenvedély. A protestánsok, erőt merítve a dinasztia jóindulatából s a József halálakor támadt nemzeti föllendülés egyes jelenségeiből, régi törvényes vallásszabadságuk visszaállítását kérték. Ezzel szemben a főpapság a Mária Terézia-korabeli állapotok felújítását és törvényes biztosítását sürgette. A két álláspont oly távol esett egymástól, a vitába annyi szenvedélyt vittek bele a szembenálló felek, hogy végre mind a két fél a királyhoz folyamodott döntésért. Ismétlődött tehát az 1715-iki jelenet, a rendek a szabadság legsarkalatosabb alkatrészében a királyt hívták fel ítélettételre. Csakhogy 1791-ben a kor szelleme s II. Lipót uralkodói bölcsessége egészen ellenkező eredményt szült, mint 75 év előtt, mikor a hatalom Rákóczi szabadságharca miatt bosszúért lihegett. A királyi resoluciót azonban nem fogadták egyforma lelkesedéssel; a protestánsok és a szabadelvű katholikusok megelégedtek vele, a főpapság s a rendeknek vele egy keréknyomon haladó csoportja váltig ellenezte, mert a kath. egyház kizárólagos uralmát féltették tőle. Kalocsán Kollonics László gróf érsek indítványára értekezletet tartottak (1790. nov. 30.), ahol feliratot szerkesztettek a királyhoz. Kifejtették, hogy a resolució halálos sérelem volna az egyedül üdvözítő egyházra s négy pontban összefoglalták kívánságaikat. 1. Az áttérést büntetendő cselekménynek kell nyilvánítani. 2. A vegyesházasságból származó gyermekeket kivétel nélkül a róm. kath. vallásban kell nevelni. 3. Az evangélikusok házassági ügyeit a szent szék bírálja meg. 4. Az evangéliumi vallás ne nyilváníttassék bevett vallásnak, mert különben a kath. vallással egyrangú lenne s a királyra is lealázó, ha 0 Felsége az evang. vallás fejének mondja magát. Szóval fenn akarják tartani a kath. egyház kizárólagos uralmát: a gyülekezetek alakulását, a leányegyházak látogatását, a politikai 1 Keresztesi naplója 278—279. 1.