Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

hogy fölvilágosult és türelmes papok szorítsák ki a tudatlanabb s túlzó felekezetes irányú régieket. Beleavatkozott az istentiszteletbe (pl. a tűzveszély félelme miatt eltiltotta az oltári világítást), lobogó szenvedéllyel harcolt minden babona ellen; a racionalizmus szellemében államilag akarta szabályozni a szertartásokat ott is, ahol milliók érzelmébe és hitébe ütközött. Az ellenállás csak szenvedélyét és energiáját fokozta. Nagy Frigyes az egyházi életnek ez agyonszabályozásáért II. Józsefet gúnyosan »sekrestyésnek« nevezte. II. József törekvéseit az egész kontinens feszült figyelemmel nézte s merészsége nagy megdöbbenést keltett a pápai udvarban. A nuncius tiltakozását Kaunitz ridegen visszautasította. YI. Pius pápa végre utolsó fegyveréhez nyúlt; elhatározta, hogy személyes megjelenése varázsával állja útját az egyházellenes mozgalomnak s meglátogatja Bécsben a császárt. Elhatározása mind a két részen nagy érdeklődést támasztott; a régi rend barátai szentül hitték, hogy a pápa lefegyverzi II. Józsefet; a szabadgondolkodók ellenben a canossai kölcsön visszafizetését látták a pápa útjában s a reformeszme, valamint a császár diadalát. Igazi csemegéül szolgált a sajtónak, mely a legkülönbözőbb hangnemben tárgyalta a fontos eseményt. A komoly, tudományos, elvi alapon álló polémiába itt-ott beleharsogott a hitetlen gúnyolódok csúfondáros hangja. A legparányibb tartózkodás nélkül, mint természetes, magától értetődő dolgot fejtegették a pápaság eredetét, hatalmának alapját s a közhangulat általában József mellett nyilatkozott meg. A pápa teljes álló hónapig időzött Bécsben (1782 tavaszán); nagy tisztességgel fogadták, ünnepségeket rendeztek tiszteletére, de rá kellett jönnie, hogy hatalma, tekintélye leáldozott. Az eredmény nagy kudarcot jelentett az egyházra. József a nemes törekvésű idealisták határozottságával haladt előre. Hogy lelki erejét megmutassa, a zárdát, amelyben a pápától elbúcsúzott, távozása után nyomban bezáratta.

1 A kath. püspökökkel szemben szintén minden félremagyarázást kizáró határozottsággal ós szívós következetességgel hangsúlyozza az állam szempontját ós elítéli anyagias gondolkozásukat. Migazzy grófnak, aki a bécsi érsekséget és váci püspökséget bírja egy kézben, választania kell a két javadalom közül. Helyteleníti, hogy nagy egyházi javadalmuk mellett még főispánságot is vállalnak, bent ülnek a helytartótanácsban s a tehetséges világiak elől elfoglalják a jobb 1 Banké, Die deutschen Mächte und der Fürsten-Bund I. 67—76. — Ballagi G. i. m. 133—169. és 199—213. 1. Bö ven ismerteti az egykorú röpiratokat, Eybel, Rautenstrauch stb. müveit. — Marczali H. i. m. II. 58—197. 1. — Acsády i. m. II. 537. s köv. 1.