Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

II. József egyenesen erre helyezi a súlyt s az eddig dédelgetett r. kath. papság és egyház reformjára gondol. Intézkedéseinek végsó' célja, hogy a r. kath. egyházat összes intézményeivel együtt az állam érdekében hasznosítsa és saját ideáljának alárendelje. Először ki akarja szakítani az országaiban működő' kath. egyházakat az egyetemes katholikus egyház organizmusából, mert e kapcsolatot államára veszedelmesnek tartja. Második lépése az, hogy a központi erőforrástól, a pápaságtól ily módon elszakított egyházat külső viszonyaiban saját elvei és céljai szerint próbálja átalakítani, hogy állameszményébe beilleszthesse. 1781 március 26-án kiadta híres pátensét, mely szerint a pápai szék minden egyes bullája, bróvóje és bármely rendelete, minthogy tartalmuk az állam viszonyait érintheti, közzététel előtt jóváhagyás végett eléje terjesztendő (Placetum regium). Ezt a rendeletet kiterjesztette a külföldi püspökök, apátok, rendi elöljárók hivatalos közléseire is. Ellenőrzi a szerzetesek érintkezését a rend fővel, eltiltja a római utazgatásokat s elrendeli, hogy könyveiket idehaza nyomassák. A püspökök számára új esküformát állapított meg, hogy minél erősebben láncolja őket az államhoz. Újító kedve egyre messzebbre ragadta. Már a dogma határába vág akkor, amidőn a jansenistákat elítélő Unigenitus s a pápai szék összes hatalmi ábrándjait összefoglaló In coena Domini bulla fölolvasását megtiltotta, sőt a szertartási könyvekből is kitépette. Egyidejűleg megkezdte a klastromok rendezését; eltörölt minden szerzetet, amely pusztán a szemlélődő életben kereste hivatását és semmi munkával nem foglalkozott, ami az államra vagy társadalomra hasznos volna. Vagyonukat a vallás- és lelkész-alap javára foglalta le, egy részéből katonaárvák javára épített intézeteket. A tanító- és betegápoló rendeket eleinte kímélte. Azután hozzáfogott a lelkészségek rendezéséhez, összeiratta a megyék és klérus ellenzése dacára a püspökök jövedelmeit s igazgatásukat egy tőle függő, szelleme csapásán járó egyházi bizottságra bízta. Tisztán látja, hogy két út közt van választása: vagy átveszi az állam az összes egyházi jövedelmeket ós mindenkit fizet vagy összeírja az egyházi vagyont és a hiányt saját jövedelméből pótolja. Egyelőre az utóbbit alkalmazza, de ha nem válik be, az elsőhöz folyamodik. Tehát a trónról hangzik, mint hivatalos kormányelv, a szekularizáció gondolata, amelyet az uralkodó megtámadhatatlan igazságnak tart s csupán gyakorlati érdekből vár vele. A pap, püspök e rendszer szerint állami tisztviselővé válik ki kell hirdetnie a felség parancsait, így p. o. a vállfűzőviselés, a vámcsalások és öngyilkosság tilalmát, az epidémia ellen való védekezés módját. Az állam célja, érdeke követeli s meg kell hajolniok. Az állam igazgatása s ellenőrzése alá helyezi a lelkészek nevelését,