Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

tikus és saját egyházát egyedül üdvözítőnek tartja. E kiindulóponttal ellentétben nyíltan kimondja, hogy keresztyén és üldöző két egymást kirekesztő fogalom s az eretnek ellen más fegyvert nem lehet használni, mint amelyet Krisztus adott az egyház kezébe. A hit Isten ajándéka, bottal senkibe nem lehet verni. E két komoly irányú mü mellett a szatirikus iratok egész özöne jelent meg, mely a pápát, hierarchiát, szerzeteseket maró gúnnyal ostorozta. A nagy sajtótermésben a felvilágosodás korának nem nagy dicsőségére oly iratokra is bukkanunk, amelyek a keresztyén vallást gúnyolták s a legszentebb eszméket tették nevetség tárgyává.

1 A végtelen füzetVI. PIUS PÁPA ÉS II. JÓZSEF TALÁLKOZÁSA. tengerben akad egy-két munka, mely — teljes jóakarattal — a protestánsok elmaradottságát bírálja s felhívja őket, fordítsák hasznukra a kivívott szabadság áldásait és pótolják, amit az utolsó évtizedek nyomása alatt mulasztottak. Azonban a pusztán iparszerüen vagy szennyes gyűlöletből keletkezett iratok is szép számmal vannak. Még jobban szembetűnik Mária Terézia és József politikai irányának különbsége a r. kath. egyház szempontjából. Míg Mária Terézia az elődök példáján indulva határozott híve az ellenreformációnak s csupán uralkodása utolsó szakában (1767) követeli trónja számára a pápai rendeletekkel szemben a királyi jóváhagyás jogát, * Ballagi Q. i. m. 169-199. 1.