Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - III.A reformáció terjedése, első terjesztői és pártfogói

Ily körülmények között a vallásjavítás Budán már a mohácsi vész előtt jelentékenyen megerősödött, a tekintélyesebb polgárok kisebb-nagyobb mértékben annak híveivó lettek, ugy hogy midőn 1525-ben a magyar urak sürgetésére a Luther követői ellen hozott törvényt Budán végre akarták hajtani, mindjárt kezdetben fel kellett e szándókkal hagyni, mert belátták, hogy ez esetben »legelokelőbb polgáraitól fosztatnék meg a város s úgyszólván faluvá sülyedne«.

1 Nem kisebb hódítást tett a reformáció mindjárt az első években Nagy-Szebenben és környékén. A kereskedők révén bejött lutheri tanoknak Sziléziai Ambrus s több szebeni pap már 1519 körül apostolaivá szegődtek, s a káptalan tagjainak fenyegetései dacára szép sikerrel fáradoztak. Az új evangeliomot úgy a városi tanács, mint a nép szívesen fogadta, az evangéliomi tanok ellen küzdő papok ócsárló beszédeire éles gúnyiratok keletkeztek.

2 A város bírája Hecht v. Csuhás János 1525-ben már nyíltan a reformációhoz csatlakozott. Házában evangélikus iskolát nyitott, s családjával együtt német istentiszteletet tartott. Még tekintélyesebb pártfogója volt az új iránynak Pemflinger Márk királybíró, ki már Budán megismerkedett Luther irataival 1521-ben, s ki már a szászok grófjává lett kineveztetóse előtt sem titkolta Lajos udvarában a reformációhoz való hajlamát. Épp ily gyorsan ismeretesekké lettek az új tanok a Szepességen ós a bányavárosokban, hol krónikáink szerint Preisner Tamás, Bogner Bertalan, Linczius, Gieba Boldizsár kezdették meg az evangeliom hirdetéseit. Ismeretesekké lettek az ország nyugoti felében; így p. o. Sopronban a polgárok az 1522-ik évben a vendéglőkben evangéliomi felolvasásokat rendeztek, néhány ferencrendi szerzetes pedig a templomi szószéken kathol. hitcikkeket ostromolt. Eleinte nem csak a világi főurak s városi hatóságok engedték szabadon az új eszmék hirdetését, de még több főpap is. Mert hiszen miként külföldön, úgy hazánkban is Luther úgy tünt fel az első években, mint aki folytatja a XV. században ólt s köztiszteletben állt tudósoknak, a nagy zsinatokon szerepelt s részben magas egyházi állásokat betöltött férfiaknak a középkori egyház megjavítása érdekében megindított szabadszellemű küzdelmét. De miután 1 Monumenta Vaticana II. s I. E. Bpest 1884. Fraknói: Magyarország a mohácsi vész előtt. Bp. 1884. 206. 1. 8 Egyik ily gúnyirat pár sora így hangzik : Pereant Simones hypocritae Carponariis lucris squalentes Meretrices pessimas alentes. (L. Fabricius: Pemfflinger . . élete 42. 1.)