Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - III.A reformáció terjedése, első terjesztői és pártfogói

X. Leo 1520-ban kiadott bullájával Lutherre az eretnekség bélyegét reásütötte, viszont Luther néhány hóval későbben (1520. dec. 10.) a pápa átokbulláját ünnepélyesen elégette s e tettével a római egyháztól való elszakadását a világ előtt mintegy ünnepélyesen kinyilvánította, kiszálltak a síkra hazánkban is azonnal a középkori egyház magas állású lovagjai. Hiszen a reformáció ezeknek fényes, tekintélyes állását, egyházi, világi hatalmukat, gazdag jövedelmüket, udvaraik léhaságát, erkölcstelenségét erős ostrom alá vette s ha egyéb nem, az is elég ok lett volna arra, hogy az új szellem ébredésével szemben ne maradjanak aluszókonyak. így Szahmári György a Luthert kiátkozó pápai bullát a főbb templomok szószékeiből kihirdettette, s a wittenbergi »keresztyéntelen és veszedelmes« újítások ellen prédikációkat tartatott (1521); SzalJcay László püspök, 1524 óta esztergomi érsek s a király nagy befolyású tanácsosa buzgólkodása következtében G-ryneus, Vinshómius ós Kordatus az országból kiűzettek (1523), N.-Szebenből a reformáció mellett buzgólkodó szerzeteseket az érsek megidéztette. De veszély fenyegette a reformáció ügyét más oldalról is. Más országban sem lehet a reformáció történetét az ország történetétől s politikai pártküzdelemeitől teljesen különválasztva tárgyalni; de hazánkban meg éppen szorosan összefonódnak ós pedig úgyszólván az első pilanattól kezdve a két nemű történelem szálai. A nemzet szabadságát ós alkotmányát a XV. század vége óta a törökökön kívül különösen Németország felől, vagyis az e felett és az osztrák örökös tartományok felett uralkodott Habsburg-ház részéről fenyegette veszély;

1 a magyar nemzeti párt már csak ezen oknál fogva is hidegen fordult el a XVI. század reformációjától, amely, első feltűnését tekintve, nem csak hogy Németországon keletkezett, de — mint fentebb említők — jórésze úgy tekinthető, mint a római iga alól felszabadult német nemzet szellemének kifolyása. E hidegséget fokozta azon körülmény, hogy hazánkban a Habsburgház érdekeit lelkükön viselő Mária királyné s udvari tanácsosai idegenek voltak. György őrgróf, a német származású budai tanárok és papok; továbbá a Szepessógen, Szászföldön s a királyi városokban lakó polgárok szintén idegenek voltak. A reformáció az által, hogy megtámadta a kath. főpapság jog- ós hatalomkörót, bomlasztólag hatott némileg az ország alkotmányára, mely alkot1 Miksa császár a Kölnben 1505-ben összegyűlt német birodalmi rendektől az >István szepesi gróf« részéről fenyegetett magyar király támogatására azon igérettétel mellett kért 4000 fegyverest, hogy Magyarországot, ha ennek trónját elfoglalandja, a birodalomhoz csatolja. Lásd Fraknói: »A magyar nemzet tört.« IV. 377. 1. és 1. az 1505-iki országgyűlés végzéseit.