Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - III.A reformáció terjedése, első terjesztői és pártfogói

a nőtlenség ellen élesen kikelt, ós emiatt az egyházból kiközösíttetve, menekülni kényszerült, a budai tanács megragadta az alkalmat, s lelkészül meghívta. A következett évben a királyné gyóntató papja, Kordatus Konrád foglalta el a budai papi állást, ki a vallásba és egyházba becsúszott visszaélések ellen nemcsak templomi beszédeiben kelt ki, de akópen is küzdeni kívánt, hogy Németországban lakó testvére utján a wittenbergi reformátorok műveit megrendelte, a könyveket hozó szolgát azonban az ország szólén valamely hatalmas ur elfogatta és a könyvekkel együtt megégettette, i Hatalmas támaszául szolgált Budán az uj iránynak György őrgrófon kívül Mária királyné, aki ha könnyebb vérű, világiasabb kedélyű volt is, hogysem a hit által való megigazulásról szóló evangéliomi tan lelkét áthatotta volna, de lelkében a középkori katholikus egyház iránt teljesen meghidegedett, s ha külsőleg nem szakadt is el attól »háza jó nevere« való tekintetből, de elég okot szolgáltatott arra, hogy hazánkban is, Németországon is, sőt Rómában is mint az evangeliom meleg keblű barátnője legyen ismeretes. Udvari papként ós gyóntatókónt egy kis ideig talán Kordatus Konrád, 1522 után pedig az országszerte lutheri irányúnak ismert HencJcel János szolgált mellette, akit csak 1530-ban távolított el udvarából, amidőn a császár Máriát Németalföld kormányzójává nevezvén ki, felhívta, hogy eretnekséggel gyanúsított udvari személyzetét bocsássa el. Midőn Luther a mohácsi vész után négy általa lefordított zsoltárt

2 Máriának ajánlott, az ezekhez irt előszavában ugy említi Máriát, mint a tiszta evangeliom pártfogóját. Ismeretes VII. Kelemen pápának a császárhoz intézett levele, melyben panaszt emel Mária ellen amiatt, hogy semmit nem titkolja az eretnekség iránti rokonszenvét. Biz az nem titkolta; köztudomású volt, hogy az ágostai birodalmi gyűlésen igyekezett bátyját, V. Károlyt a lutheri hitvallás benyújtói iránt lehetőleg kedvezően hangolni; magyar királyné korában pedig Zólyom vármegyének néhány városát, mint Libetbányát, Korponát, Urvölgyét ő látta el lutheránus irányú prédikátorokkal.

3 Az udvarában volt külföldi tanácsosok ós németek, mint p. o. Schneidpeck, a császár követe, minden tartózkodás nélkül nyíltan terjesztették a lutheri tanokat. 3 Uj magyar Sión 1876. 124—5. 1. 2 Vier tröstliche Psalmen an die Königin von Ungern. 1526. 3 Fabó: Monumenta evangelicorum III. köt. 272., 288., 296. 1.