Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

nagy egyházmegyék püspökei a közigazgatás mindennapi gondja mellett nem győzik a lelki munkát. Épp úgy rajta van új plébániák alapításán, kivált oly vidékeken, ahol az akatholikusok uralkodnak. Debrecenre ráerőltetik a piaristákat, telket, házat, javadalmat követelnek számukra. Plébániát terveznek Kunszentmiklósra, ahol csak 43 katholikus lakik, annak is aránytalanul nagyobb része Györgykor, Mihály kor váltakozó, jövő-menő cseléd. Szintúgy Nagy-Kőrösre, ahol 7500 lakosból csak 4 katholikus van, 2 község koldusa ós 2 börtönviselt ember, aki a büntetés enyhítése reményében lett pápistává. A bajon úgy akarnak segíteni, hogy 3—4 órajárásnyira eső falvakat filiák gyanánt csatolnak a plébános székhelyéhez, de így sem rúg magasra a lélekszám.

1 Fölélénkülnek, divatosakká válnak a Mária tiszteletét szolgáló búcsújáró helyek, mint Mária-Pócs Szabolcsban, református tenger közepette és Kis-Cell, Andocs túl a Dunán. A processziók, csudatévő szentképek, ereklyebálványozás klasszikus kora feltámad; fogadalmi szobrok készülnek minden városban. A szentelt ostya imádása a szertelenségbe csap, nem csupán a katholikus hívek buzgóságának kielégítése végett, hanem egyúttal tüntetésképpen az eretnekhaddal szemben. Bahil Mátyás egy nemesi társaság alapítását említi, amely Dömölkön 1744-ben alakult, amelynek céljául az igaz hit hathatós terjesztését tűzték ki. Alapszabályai szerint minden tag köteles évente legalább egy eretneket meghódítani. A térítés eszköze első sorban a gyengéd rábeszélés, ha ennek sikere nem lenne, a hatalom és tekintély erejével való elnyomás.

2 Batthyány püspök Erdélyben megteremti a »fundus convertitoriumot«, térítési alapítványt, amely eredetileg 20 protestáns gyermek nevelésére szolgált, akiket gyámjaik vagy szüleik keze alól elvéve püspöki felügyelet alatt a kolozsvári Erzsébetispotályban katholikusokká neveltek. Verestói György református püspök hasztalan törte magát kiszabadításukért. A kor lelkének és ideáljának megfelelő gondolatot nagy lelkesedéssel karolta fel a római hitűek áldozatkészsége. A céljaira való adakozást a hitbuzgóság próbájának tekintették s rövid időn behálózta egész Erdélyt s Magyarországot. Mária Terézia évi 3000 forinttal segélyezte s nem érte be többé árvák nevelésével; a felnőttekre is kivetette hálóját. Szűkölködők, elégedetlenek, papjukra boszankodók, világi hívság keresők csoportosan engedtek a csalogató szónak. Egy esztendő alatt 570 hódított lélekről tudott számot adni, 18 év alatt fölvitte 2800-ra.

3 1 Földváry L. i. m. II. 288., 297. 1. 2 Zuverlässiger Bericht von einer neulich in Ungarn errichteten Adlichen Gesellschaft. 1745. — Bél M. is irt hasonló munkát. s Pokoly i. m. III. k. 105—106. 1.