Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

élések harapództak el; önkénykedés, sikkasztás, zsarolás járta. A hivatalok egyes családokban megöröködtek s vétkes üzelmeik elnézése fejében vakon támogatták a kormány kényuralmi törekvéseit. A kancellária jelentése szerint Pest állami adója 13.000 forint volt, de a polgároktól 50.000 forintot hajtottak be, Budán meg 22.000 forint adóösszeg helyett 60.000 forintot s emellett rengeteg adóssággal terhelték meg mind a két várost. Legnehezebben boldogultak Debrecennel, amelynek polgárai szivós ellentállást fejtettek ki. A katholicizmus előre nyomulása itt nagyon csekély, noha az országgyűlés a nagyváradi kerületi táblát is áthelyezi Debrecenbe, hogy a katholikus egyháznak útat törjön. Az elnyomás a családi életbe is behatol és pedig teljes kíméletlenséggel. Ez a nyomás a parasztot, polgárt és nemest egyformán éri. A Károly-féle rendelet a protestánsok házassági ügyeiben a kath. püspöki szentszékeket rendeli bíróságul. Protestáns elvek szerint kell ugyan a felmerült ügyekben itélniök, de azért a zaklatásra a rosszakaratnak elég tér és alkalom nyílik. A r. katholikus papság határozottan követelte, hogy a protestánsok házassági joga egészen a r. kath. joghoz igazodjék. A rokonság ugyanazon fokig legyen házassági akadály, mint a kath. egyházban, vagyis a negyedik fokig. Felmentést a püspök ad azoknak, akik az egyedül üdvözítő hitre térnek, mert igazságos dolog, hogy aki az anyaszentegyház tanait megveti, jótéteményében se részesüljön. A magyar protestáns egyháznak a rokonság, mint házassági akadály felfogásában sem elvi álláspontja, sem joggyakorlata nem volt egységes. Erdélyben a negyedik ízig terjesztették ki, de Bod Péter a harmad- és negyedfokú rokonságot könnyen kisáfárolható akadálynak mondja. Magyarországon általában a harmadízig tiltották a házasságot, bár egyes vidékeken utóbb a negyedik fokot is elismerték akadályul. Kerman Dániel egy leveléből tudjuk, hogy a protestáns superintendensek többször adtak az akadályok alól felmentést folyamodó hitsorsosaiknak. A XVII. század második felében azonban az általános elnyomás egyik folyományaképen a katholikus szentszékek hatósága alá került a protestáns házasságügy. Ez a hatalom az eretnektórítés egyik legeredményesebb eszköze lett, mert a fölmentés feltételéül az áttérést kívánták. A rózsahegyi zsinat megpróbálta az evang. püspökök joghatóságának fölélesztését, de a szatmári béke után az önálló protestáns jogélet fejlődésének reménye egyre jobban oszladozott. Radvánszky János, a felvidéki lutheránusok egyik vezérembere, hogy fia G-yörgy negyedizi rokonával Petrőczy Erzsébettel egybekelhessen, a nagy-szombati vicariust s a pápát is megkeresi dispenzációért. Mivel a menyasszony anyja, a gőgös Révay Erzsébet megalázás és