Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

feltétel nélküli felmentés fejében igérte oda leányát, a folyamodás mintegy 62 aranyába, temérdek fáradságába került, s annyi ideig tartott, hogy mire a nyitrai püspöknél célt ért, az eljegyzést a menyasszony anyja fölbontotta.

1 Egy Dessewffy és Zay András a pápától költség nélkül — bár látható pártfogók segítségével — tudott fölmentést szerezni. Midó'n azonban Radvánszky fiát másodszor is negyedizi rokonával, Révay Zsuzsannával jegyezte el s megint fölmentést kért, Spáczay nagyszombati érseki vicarius ridegen ós durván utasította vissza. »A gyöngy nem való disznóknak, bitangokat nem táplál az anyaszentegyház tej ével.«

2 Az öreg Radvánszkyt bántotta ugyan e kíméletlen válasz, de azért nem kedvetlenedett el; kemény ember volt, aki az első göröngyön fel nem akadt. Kedves emberét, a híres jogász Semberyt elküldte folyamodványával Christianus Augusztus szász herceghez, aki akkor az esztergomi érsekséget birta. Midőn innen is igéret és remény nélkül bocsátották el, a királyhoz folyamodott, hogy mint a protestánsok legfőbb püspöke, adja meg a jegyeseknek a fölmentést, amint sziléziai tartományában érvényesíti ezt a jogát. A veszprémi püspök úgy vélekedett, hogy a király az 1647. évi XV. t.-c. alapján ezt teljes joggal megteheti. A kancellária a kérvény jogalapját elfogadta, csupán arról kért bizonyítványt, hogy a jegyesek rokonsága az ágostai hitvallás szerint nem házassági akadály. Radvánszky a selmeci, a besztercebányai evang. prédikátorok s Kerman Dániel superintendens bizonyságlevelével igazolta, hogy a tervezett házasság sem az ágostai hitvallásba, sem a német lutheránus államokban érvényben levő Carpzowfóle egyházjogba nem ütközik. Ez alapon a király kiadta az engedélylevelet (indultum), mely tartalma szerint teljesen kielégítette Radvánszkyékat; felségjogára hivatkozva a házasságot megengedi, a házasok ellen a hazai törvények szerint indítható pört világi és egyházi hatóságoknak egy iránt megtiltja. A jegyesek ez indultumra 1624-ben, bár egész csendben, egybekeltek. A királyi okiratnak volt azonban egy hibája, hiányzott belőle annak az elvnek kimondása, hogy a protestáns embernek nem kell katholikus püspökhöz folyamodnia fölmentésért. III. Károly tudott méltányos és igazságos lenni, de az igazságot és méltányosságot kormányzati elvképen kimondani nem merte. Sőt amidőn az ügy országos rendezésére került a sor, előbbi álláspontját megtagadva, majdnem egészen elfogadta a katholikus egyházi felfogást. Radvánszkyékat is megidézte, mint vérfer1 Rugonfalvi Kiss István : Radvánszky György eljegyzése. Századok, 1903. X. füzet. 9 Rugonfalvi Kiss István: Radvánszky György házassági pöre. Budapest, 1904. 25. 1. A per részletes s érdekes leirása, gazdag oklevéltárral.