Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - II. A reformáció előkészítése s bejövetele hazánkba

ság felé vették utjokat, a Száva és Dráva túlsó és innenső partjain kerestek maguknak uj hazát. Igaz, hogy ezek, vallásos tanaikat illetőleg, messze állottak még a XVI. század reformátoraitól; de amennyiben helytelenítették a külső szertartásokat, a böjtöt, búcsújárást, hanem az istentiszte­letben egyedül az imádkozást tartották lényegesnek s minden súlyt úgyszólván az uri imádságnak ós más imaalakzatoknak minél gyak­rabban elmondására helyeztek, s amennyiben ezáltal a körülöttük lakó­kat az egyházba becsúszott több rendbeli visszaélésekre figyelmesekké tették, nemlegesen legalább a vallásjavítás úttörőikónt tekinthetők. Nemzetünknek a római egyházzal való szorosabb összeforrását nem kevéssé akadályozták a pápáknak korlátlan hatalom után való törekvései s a politikai térre is nem ritkán átnyúló erőszakoskodá­sai, melyek más nemzeteknél is időnként erős visszahatást támasz­tottak. Annyival inkább a szabadságára, függetlenségére oly igen féltékeny magyar nemzetnél s ennek királyainál. Már első kirá­lyaink : Géza, László, megkezdték a harcot a pápai szókkel a nem­zet önállósága érdekében, folytatták Kálmán, Zsigmond; különösen pedig Mátyás király, aki a magyar nemzet szellemének és érzel­meinek egyik leghívebb tolmácsolója volt, aki még a római egy­háztól való elszakadással is fenyegetődzött, midőn a pápa őt királyi jogainak gyakorlásában akadályozni akarta. 1 Az a körülmény, hogy az ország főpapjai nemcsak egyház-, de országnagyok is voltak, viselői valának több irigyelt országos móltóságnak, a világi főurak közül sokakat elidegenített nemcsak a főpapoktól, de attól az egyháztól is, melynek azok ólén állottak. Ez idegenkedés különösen fokozódott Bakács bibornok idejé­ben, kit kortársai az oly sok vészt és kegyetlenséget okozott 1514-iki pórlázadás előidézőjekónt tekintettek. Ha néhány évvel későbben fellépnek Isten igéjének apostoli egyszerűségben élő hirdetői, az evangéliomi reformátorok, már csak ezen körülménynél fogva is könnyebben megtalálták az utat a világi nagyok szíveihez. De ezeken, a reformáció útját inkább csak nemlegesen egyen­gető körülményeken kívül voltak olyanok is, melyek már igenlege­sen elkészítették a talajt a reformátori magvak számára. Első helyen említhetők az ú. n. előreformátorok, akik közül, ha "Wickliffe neve és küzdelme kevésbbó lett is hazánkban ismeretessé, de a másik kettő, Vald és Husz annál nagyobb hatást gyakoroltak. 1 G-yöződjék meg arról ö Szentsége, — irta Rómában volt követe által a pápának — hogy a magyar nemzet ama kettős keresztet, mely országunk címere, inkább hármassá változtatja (azaz inkább áttér a keleti egyházba), mintsem megengedje, hogy a korona jogai csorbíttassanak.

Next

/
Thumbnails
Contents