Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - II. A reformáció előkészítése s bejövetele hazánkba

Midőn Vald hazájából Csehországba menekült, innen — mint Bod Péter mondja — hazánkba is küldött alkalmas igehirdetőket, — idoneos verbi Divini Ministros — kik itt ez evangeliomot kiváló buzgósággal és sikerrel hirdették. Másrészt Vald hívei közül, midőn ellenük Franciaországban az irtó üldözés megindult, számosan menekültek Piemonton, Lombardián, Velencén keresztül Dalmáciába. Onnan átszivárogtak az akkori Horvát-, Tótországba, át a Száva és Dráva vidékére, mindenfelé hintegetve az általuk hozott reformátori magvakat. A XIII. század második negyedétől kezdve a magyar királyságnak mind északi, mind nyugoti s nyugotdóli vidékein, sőt 1303-ban Budán is voltak részint elszórtan, részint gyülekezetekké tömörülve valdiak, vagy amint őket különböző eretnek-nevekkel címezték: patarénusok, katharosok, bugres, bugerek, jó emberek, akik evangélistáik vezetése mellett csendes elvonultságban olvasták, egymásnak magyarázták a bibliát, és az ellenük indított kegyetlen üldözések

1 dacára is fennmaradtak az egyházi ellenzék e különböző neveken nevezett tagjai egészen a XV. század kezdetéig, amikor az ujabb előreformáció híveivel, a huszitákkal olvadtak össze. A huszita reformáció már hazánk szomszédságában s oly nép között keletkezvén, melylyel hazánk lakosságának egy része egy vagy legalább rokonnyelvet beszélt, könnyű szerrel hódíthatott nálunk. Hódított is. 1420 körül már nemcsak a Kárpátok tövében, de a kalocsai, pécsi ós a váci egyházmegyékben, többek közt Budán is annyira elszaporodtak Husz követői, hogy Zsigmond király az előbb Boszniában nagy sikerrel térítő s majdnem szentként tisztelt Jakab ferencrendi szerzetest hívta be ezeknek és más szakadároknak a megtérítésére.

2 De mindhiában, mert azok erdőkben, barlangokban, pincékben, s a helységektől távolabb eső malmokban tárták éjjelenként vallásos összejöveteleiket, hogy az úrvacsorájával mindkét szín alatt élhessenek. »Az Ur vérét — írja a kalocsai káptalan a pápához küldött levelében — szurokkal bevont zacskóban vitték magukkal e rejtekeikbe s avval magukat ós ruházatukat megöntözték.« Zsigmond halála után azonban, kivált midőn Albert özvegye, Erzsébet királyné Giskrával szövetkezett, s ez huszita harcosaival együtt több északi megyében megvetette lábát, majd midőn a Hunyadi János és Giskra között 1450-ben megkötött mezőkövesdi béke pontjai szerint is több felsőmagyarországi város, p. o. Kassa, 1 Flacius: Catalogus Testium Veritatis pag. 756. 2 Circa conversionemhaere ticorum et etiam multorum schismaticorum. Katona: Hist. XII. p. 749. és Földvári: Adalékok. 13. 1. Zsilinszky : A prot. egyház története. 3