Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

ság több hónapi szünet után Pozsonyban folytatta a tanácskozást, a küzdő felek épp oly hévvel és ingerültséggel csaptak össze. A megegyezésnek utolsó reménye is szertefoszlott. Rájöttek, hogy egymást meg nem győzhetik s az egész aktagarmadává nőtt munkálatokat fölterjesztették a király elé ítélet és határozat végett. A bizottság munkálkodása a vallásügyben tehát épp úgy zátonyon akadt, mint az országgyűlésé. Alkotmányjogi szempontból is nagyjelentőségű eset volt ez, mert a vallási gyűlölet féktelen lobogása miatt a királyi hatalom hatásköre egyre terjedt s éppen a nemzet felségét (szuverenitás) képviselő országgyűlés rovására. A pesti és pozsonyi bizottság irományai fölöttébb érdekesek reánk nézve. Nem a replikák és duplikák óleselméjűsége, találó volta, a jogászi fogások miatt, hiszen sikerök nem volt, hanem azért, mert ezekben az irományokban találjuk meg a katholikus és protestáns párt álláspontjának tüzetes kifejtését. Itt látjuk, hogy mind a két fél vezérei nagy célok felé törnek s a részletkérdésekben itt-ott engedékenységre is hajlandók az elvi győzelem fejében. A protestánsok régi békekötésekre, kir. hitlevelekbe foglalt törvényekre alapították kívánságaikat.

1 Mindegyik pont a lelkiismereti szabadságnak egy-egy megtámadhatatlan alkateleme. 1. Mindenki szabadon gyakorolhassa vallását az országban, akármilyen rendű, nemes, polgár vagy paraszt legyen; ebben senki ne háborgassa, papokat szabadon tarthasson. 2. Mindenki szabadon járhasson a nemes urak udvari templomába nagy messzeeső falvakba is istentiszteletre s ezért büntetés ne érje. 3. Senkit se kényszerítsenek hite változtatására; senkinek se vegyék el ily ok miatt birtokát, senkit meg ne fosszanak hivatalától vagy ne tegyék lehetetlenné elérését; ne kényszerítsék őket arra, hogy a katholikus plébánosoknak nagyobb stólát fizessenek, ne akadályozzák a temetők, harangok használatát. 4. Senkit ne helyezzenek vád alá, ne idézzenek káptalani törvényszék elé, amiért protestánssá lett, fogságra ne vessék, kárt ,ne szenvedjen. 5. A földesúri jog pusztán a testi vagy anyagi szolgálatra korlátoztassók; a lelkiismereten való uralkodás szűnjék meg; a 1 Marczali Henrik a Magyar Nemzet Tört. VIII. kötetében a vallásügyekről szólva azt vitatja, bogy a magyar törvénybozásnak joga van régibb törvényeket megváltoztatni (bécsi és linci béke), még akkor is, ba az országgyűlés egy része ellentmond. Ámde e vallásügyi törvények elismertettek alapjogoknak, amelyek szerződésjellegüek, s a királyi bitlevelekbe is bejutottak. A változtatás joga ily törvényeknél nem feltétlen és nem korlátlan.