Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

adventben, böjtben házasodnak s általában a királyi türelemmel visszaélnek. Meginti tehát az ágostai s helvét hitvallású alattvalókat, hogy szigorúan alkalmazkodjanak a törvényekhez, az eddig kiadott rendeletekhez, különben példás szigorúsággal fogja az engedetleneket büntetni. Ilyen módon az uralkodó, a nemzeti közérdek képviselője, a legfőbb bíró nyíltan és határozottan a hatalmaskodók pártjára állt, velők szinte azonosult. A protestánsoknak érezniök kell, hogy a trónhoz hasztalan folyamodni többé; amit egyházuk megalázása és elnyomása gyanánt panaszoltak, azt a remélhető legkedvezőbb állapot mértékéül jelölte meg a királyi rendelet. Az utolsó betűig bevált, amit a prímás az országgyűlés kezdetén jövendölt Ráday Pálnak: »nem hiszi, hogy ő Felsége felforgassa, amelyek az atyja regimenj e alatt lettének.« 1 Az országgyűlés szintén a kir. rendelet csapásán indult s tulajdonkópen a meglévő sérelmes állapotot iktatta be a törvénykönyvbe. Az 1715-iki XXX. törvénycikk még az explanációkat is törvényesítette, amelyeknek eddig az evang. egyházak csak kényszerűségből engedelmeskedtek, de folyton-folyvást tiltakoztak ellenök. Igazában a király álláspontját fejezi ki, mert a rendek hosszas szenvedélyes viták után sem tudtak megegyezni, s mint annyiszor később, az uralkodót kérték föl biróul. A törvény szerint »0 Felsége kegyelmesen elhatározta, hogy az 1681. és 1687. évi törvényeket az eddig kijelentett igazi értelmükben még fenntartja. Amennyiben pedig időközben nem hajtattak végre, vagy mind a két rész vétett volna ellene, azt törvényesen rendelt királyi biztosok vizsgálják meg, ő Felségének tegyenek jelentést s jóváhagyásának megnyerése után intézzék el oly módon, hogy a törvényes állapot, a törvények igazi értelme a királyi magyarázatok szerint állíttassók helyre és tartassák fenn. Ha ez elintézést valamely ágostai vagy helvét hitvallású egyén sérelmesnek tartja, a sérelem orvoslása végett a maga nevében, de sohasem a közösség nevében folyamodjék a királyi felséghez.« Eszerint továbbra is érvényben marad az 1687. évi XXIII. t.-c, mely a protestánsoktól a kapcsolt részekben megtagadja a birtoklás jogát, érvényben maradnak egyes városoknak, hatóságoknak a protestánsokat kizáró határozatai és kiváltságai. A legfontosabb része az abszolút kormányrendszerek elvének megfelelően a szolidaritás, az érdekközösség megtörése. A protestáns egyházak összefogva is gyengék voltak a királyi hatalommal, a főpapság s a tetszésén járó országgyűlés akaratával szemben. Az 1715-iki törvény ezt a protestáns közösséget, mely némi erőt adott a panaszkodónak, 1 Ráday levele. Zoványi idézett közleménye u. o.