Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái

ugyanis egy kis diák által küldötte meg neki a »három üdvösséges kérdés« egy példányát, s mellékelt levélben egyenesen felhívta, hogy cáfolja meg. Matkó a kihívást elfogadta. Sámbárnak "minden lényeges tételét cáfolja, helyenként nagy szerencsével, általában pedig sikerrel. Ujat alig hozhatott fel akár a mise, akár a szentek tisztelete, akár pedig a pápai hatalom ellen. Felfogása az azonkori romlott ós szerencsétlen viszonyokra nézve az, ami akkor általában elfogadott nézet volt, hogy t. i. az Isten azáltal akarja a megromlott kereszténységet büntetni a törökkel. Sámbár mind a kettőnek felel hallatlan goromba hangon. Már a címben, melynek hű mását az előbbeni lapon közöljük, jelzi, hogy Matkó »hazugságit megtorkolja«, Pósaházy »mocskait, pedig megtapodja«. Az első részben Matkóval foglalkozik, akit — mivel felsőbányai tanító volt — egyszerűen csak bányásznak csúfol; a második részben Pósaházyt szidja hasonló csúfos modorban. Komoly érveket nem igen hoz fel; mert hiszen ellenfeleit nem meggyőzni, hanem csak nevetség tárgyául akarja tenni. Ezzel természetesen ellenfeleit is hasonló eljárásra ingerelte, akik csakhamar készen lettek a felelettel — külön-külön. Pósaházy művének címe ez: »Görcsös bot, amaz dóczeges fekete Banasusnak a hátára, mellyel utóbbi szilajkodása tétúl megegyengettetik«. A Matkóé pedig: »X ut Tök könyvek eltépése, avagy bányász csákány, mellyel amaz Fövenyen építtetett s már leromlott házát, elóbbi fövényre sikeretlen sárral raggatni akaró és 1000 mocsokkal eszelősen színlő s mázló Sámbár Mátyás nevű tudatlan sárgyúró megcsákányoztatik«. Mindkettő Sárospatakon jelent meg 1668-ban. Már e címekből is lehet következtetni a tartalom stílusára. Pósaházy következetesen déceges fekete Banasusnak nevezi Sámbárt; vagyis Aristoteles leírása szerint olyan undok szörnyetegnek, mely magát saját ganajával szokta védelmezni. Látni való, hogy a kezdetben ellenkező elvek és nézetek felett megindult viták egészen elfajultak. Még egy egész sereg hasonló polémiát lehetne felhozni azon kor irodalmi hangjának jellemzésére. De ezzel alig tennők világosabbá a felvetett kórdóseket, melyek a legváltozatosabb címek alatt részint támadó, részint védő szellemben voltak megvitatva. Nagyon kedvelt formája volt a polemikus vitatkozásnak a párbeszédes alak. Erős kálvinisták vitatkoznak gyenge r. kath. lelkészekkel; kath. »püspökök« a protestáns egyházat képviselő »presbyterekkel«, akik kimutatják a mise helytelenségét. Viszont erős katholikus theologusok gyenge protestáns emberekkel vitatkozva, diadalmasan mutatják ki a kath. egyház igazságait. Néha az apa a fiával ós preceptorával vitatkozik komoly