Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

által. A szabadság, egyenlőség, az alkotmányos önkormányzat csirái egyelőre ugyan csak az Egyház talajában életre keltek. Míg Luther az Egyház külső szervezetére, kormányzatára — mint említők, — mi súlyt sem helyezett, addig ezt Kálvin nagyon is fontosnak, az ő vezérlete alatt megindult reformációval úgyszólván elválaszthatlanúl összenőttnek tekintette. Ép így kiváló szerepet juttatott ő az egyháztanácsoknak vagy konzisztoriumoknak, — és itt megint jelentékeny eltérés volt közte ós Luther között. A hit által való megigazulás tanát Kálvin is, miként Luther, egyik főtételévé tette tanrendszerének; hanem Kálvin megkívánta, hogy akik a hívők seregéhez, Krisztus anyaszentegyházához tartoznak, azok életükkel, cselekedeteikkel igazolják is, hogy bennök élő, üdvözítő hit lakozik. Ezért ő Genfben már első megjelenésekor is, méginkább midőn Straszburgból visszahivatott, első teendőjeként ismerte egy konzisztoriumnak vagy egyháztanácsnak a felállítását, felében egyházi, felében világi tagokból; melynek hivatásául a gyülekezet tagjainak az erkölcsi élete felett való őrködést tette. Eljár-e kiki szorgalmasan az istentiszteletre ? él-ó annak idején az úrvacsorával ? nem leledzik-ó valamely cégéres bűnben ? nem folytat-é fényűző életmódot, nem pazarló-ó ? ételben, italban, ruházatban, vendégségek, családi ünnepélyek rendezésében nem terjeszkedik-é túl a társadalmi s vagyoni állásához mért korlátokon ? Mert hiszen sok bűnnek a csírája a fényűzésben, a mértéken túl való költekezésben rejlik. És azokat, kik vétkeseknek találtattak, az Egyháztanács maga elé idéztette, megdorgálta, az úrvacsorától eltiltotta, bűnbánat tartására, vezeklésre, esetleg börtönre vagy testi büntetésre, sőt egykét esetben a nagy bűnösöket, mint a spanyol eredetű Servét Mihályt, a keresztyénség egyik alaptanának, a Sz. Háromság tanának tagadóját, sőt merész ostromlóját halálra ítélte. Ez intézkedés helyes vagy helytelen volta felett vitatkozni itt nincs helyén; de azt az eredményt megemlíthetjük, hogy e rendszabályok következtében az előbb libertinus elveket hirdető, féktelen erkölcsi életet folytató Genf városa, néhány évtized múlva erkölcsiség tekintetében példányvárossá lett, ós amerre a kálvinistaság innen vagy túl a tengereken gyökeret vert, az erkölcsiség fája is ékes és gazdag volt gyümölcsökben. A puritán szertartásokkal karöltve jártak a puritán erkölcsök is, — természetesen az illető népek szellemének és jellemének különleges befolyása alatt — több-kevesebb szigorúsággal. Kétségtelen, hogy a reformátori magvak számára egész Nyugoteurópában el lévén készítve a talaj, gyökeret vertek azok azonnal mindenfelé; ós pedig egyelőre a németországi, majd a negyvenes