Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái

Pázmánynak a protestánsok ellen írt második munkája: »A mostani tudományok hamisságának tíz nyilvánvaló bizonysaga« cím alatt már rendszeresebb tartalommal jelent meg 1605-ben Grácban. Ezt nem csupán a katholikusoknak, hanem »a lutherista és kálvinista olvasóknak« is szánta. Sőt kiváltképpen ezeknek; mert ő azt hiszi, hogy csak azért szakadtak el a kath. vallástól, mivel azt kellőleg nem ismerik. 0 tehát ezeknek új tanát úgy akarja feltüntetni, mint tévelygést és e tanok hirdetőit, mint az ördög mestereit. A tudós gráci tanár nem átalja tudományos tétel gyanánt állítani fel, hogy a régi eretnekek összeköttetésben állottak a rossz szellemekkel. Lutherről — úgymond — egykorú írók állítják, hogy születése és nevelkedése ördögi társalkodással volt; hogy kimúlását is az ördög okozta. A tévelyek kezdői szörnyű halállal szoktak kimúlni ós az új vallások pártfogóit rendszerint nagy veszélyek szokták érni. Luther és Kálvin tanítása — Pázmány szerint — minden gonoszságra ós feslettségre felszabadítja az embert. A magyarországi lutherista ós kálvinista Prédikátorok erkölcseiről . . . említhetnénk időnkben történt sok iszonyúságokat, latrok hajlókához és bordélyokhoz illő éktelenségeket: de én miattam maradjon helyén mindennek tisztessége; megelégszem azzal, amit maguk okádoznak egymás szakállába. Megengedi, hogy a katholikusok között is akadnak feslett életű emberek; de ezek gonoszságuk nem a vallás tanításának eredménye; a kath. vallás a jóra sokképen izgat, a gonosztól sok erős eszközzel tartóztat. Az eretnekek mindenkor a hazugságok fegyvereivel harcolnak. Ebből az önként felállított tételből aztán diadalmas hangon vonja le azt a következtetést, hogy tehát lehetetlen isteni igaz tudomány legyen az, melynek terjesztése hazugságokkal támogattatik. Ilyen a Luther ós Kálvin tanítása. Nem ok nélkül nevezi a szentírás »szemtelen ebeknek« a hamis tanítókat. »Az ebeknek oly természete vagyon, hogy ha egyik az utcán kezd ugatni, a szomszéd kuvaszok is mindjárt ugatnak, noha semmit sem látnak, sem hallanak egyebet a kutyaugatásnál.« Ilyen hangon ós ilyen következtetésekkel igyekszik Pázmány bizonyítgatni az új tudomány hamis voltát. Bizonyítja azzal, hogy tanítói egymással civakodnak, hogy erkölcstelen életet élnek, és hogy az újítók »sem ember, sem Isten előtt nem adhatják okát a római gyülekezettől való elszakadásuknak.« Az előbbeni század végén Monoszlói András egy könyvecskét írt »A szentek segítségül való hívásáról és imádtatásukróh, mely ellen, amint fentebb láttuk. Gyarmati Miklós helmeci prédikátor írt egy terjedelmes választ. Ebbe a vitába Pázmány is beleavatkozott ós Monoszlói védelmére sietett 1607-ben »Kereszteny felelet« című