Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái

az római anyaszentegyházról és ennek fejéről, az római pápáról való articulust fordította.« Az evangélikusok nagy súlyt helyeztek arra, hogy vallásukat ne nevezzék új vallásnak, s Eszterházy munkájában erős érvekkel volt kimutatva, hogy vallásuk ősrégi, mely Krisztus evangéliumán alapszik. Ok nem szakadtak el az egyháztól, sem a négy első zsinatnak, sem a 31 első pápának tanításától. Ki van mutatva az is, hogy ellenkezőleg a pápisták hite új, melyet a pápák gyakran változtattak; így a mise, papok nőtlensége, böjt, fülbegyónás és más hasonló • intézmények egészen új találmányok. Erre nézve felhozza bizonyságul a szent atyákat, a régi írókat, főpapokat és császárokat is, akik velük egyetértettek. Pázmány ezt nem tagadja; csak arra hivatkozik, hogy ha a felhozott tanúk kárhoztatták is a kath. vallás követőinek gonosz életét, de nem kárhoztatták azoknak vallását. Ha valaki a pápát szidalmazta, — úgymond — következik-e abból, hogy Luther vagy Kálvin híve volt ? Es ha egy vagy két dologban egyetértett volna is a lutheristákkal, következik-e innét, hogy az lutherista lett volna ? Nem állhatja meg, hogy Magyarival ne személyeskedjék. »Sohasem láttalak — úgymond — de azt állítom, igen fekete ábrázatú ember vagy, akármit is pirulás nélkül kimondhatsz.« . . . »Az egyházi emberek házasság nélkül való életéről is, azt hiszem, farsangban írtál, avagy kikeletben, hogy oly igen nem szenveded más emberek maga türtetesot.« Igaz, hogy sokan, kik nőtlenséget fogadnak, nem élnek tisztán. De sokan kik házasságra lépnek, házasságtörőkké lesznek. Nagy része azon vétkeknek, melyekről a pápákat s más egyháziakat vádolják, koholtak. Az eretnekek üldözését Pázmány azzal akarja igazolni, hogy erre az ó-testamentom sok példát mutat; ezért ő nem látja át, miért ne volna szabad a hitújítókat és hamis tanítókat (kiket lopóknak, rablóknak nevez a szentírás) úgy büntetni, mint egyéb gonosztevőket ! Talán elég ennyi idézet is annak kimutatására, minő logikával dolgozott Pázmány. A személyeskedések beszövésének példájául, a fentebbi »fekete ábrázat« mellett álljon itt még a következő mondat: »A szentelt víz ós eledel felől oly hazugságot mondasz, melyekért méltó volnál, hogy karácsony másodnapján torkig ülnél a szentelt vizben (fagyban) ós húsvéttól fogva pünkösdig csak kocsonyát ennél; talán a hazug ördögöt elűzhetnők tőled.« Nem lehet tagadni, hogy Pázmány okoskodása, körmönfont következtetései, hasonlatai és ügyes fordulatai, itt-ott éles személyeskedései nagy mulatságul szolgáltak a nagy közönség előtt. Ebből érthető az is, hogy az ellenfél is hasonló fegyverekkel igyekezett magának közönséget biztosítani.