Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái

XIV. Polémikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái. A protestáns és katholikus irók harcai és kiméletlen gorombaságai. A XVII-ik század összes irodalmi müvei között legnagyobb hatást gyakoroltak a nagyközönségre az úgynevezett polémikus iratok. Ezekről kivánunk még szólni egy külön fejezetben. Általában előre bocsátjuk, hogy a polémikus vallási irodalom sohasem volt oly élénk, oly szenvedélyes, oly szellemes és hozzátehetjük : oly éles ós goromba, mint ezen korszakban. Kiváló lelkes protestáns lelkészek és tanítók, előkelő állású kath. irók állottak egymással szemben; mindenik teljes erővel és benső meggyőződéssel védelmezvén saját egyházi álláspontjának helyességót, támadta ellenfelének hasonló forrásból eredő érveit. Nagy hiba lenne ezt a harcot egyszerűen személyes torzsalkodásnak tekinteni. Komoly vallási elvek és tiszteletreméltó erős meggyőződések állottak egymással szemben. A legmagasztosabb eszmékről volt a szó, olyanokról, melyek az emberek kedvét és boldogságát mólyen érdekelték, s melyek különböző álláspontról, ámbár nem mindig illő hangon, de mindenesetre nagy tudományos készültséggel, hatalmas érveléssel s nem csekély ékesszólással lettek megvitatva. Ugyanazon Krisztusnak üdvözítő tanát, ugyanazon apostolok evangéliumait, cselekedeteit ós leveleit Milönbözö szempontból világították meg, különböző érvekkel magyarázták és hirdették. A vallás és tudomány terén elismert szabadság elveinek alkalmazása természet szerint eltérő nézeteket és vitákat idézett elő. A lelkészek és tanítók becsületbeli kérdésnek tekintették magukra nézve, hogy azoknak a vallási igazságoknak helyességét bebizonyítsák, amelyekórt oly sokat kellett szenvedniök. Nem csoda, hogy a szenvedés néha keserű hangokban tört ki és. a szenvedély tüze belevegyült a tudományos vitatkozásokba is. Emberi gyarlóságunk természetében van, hogy nem elégszünk meg igazaink megvédésével,