Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái
hanem az ellenfél leverésére is törekszünk. Innen magyarázható ki az a jelenség, hogy a XVII-ik század irodalmi vitái elfajultak, eldurvultak ós hogy a használt érvek, példák ós hasonlatok szellemessége, élessége és tartalmi igazsága izgatólag hatott nemcsak a vitázó felekre, hanem az olvasó nagyközönségre is. A vitatkozást, úgyszólván, az utcára vitték. »Hallottál volna akkor — mondja egy koríró — mindenfelé, falun ós városon, a köznépnél is nagy disputációt étel ós ital közben, este reggel, éjjel és nappal, közbeszédben ós prédikáló szókból; só't káromlásokat ós mód nélkül való kárpálódásokat a két regilion levők között. A tudatlan nép nem is tudta, mit véljen, mert mind a két vallás, u. m. a Oalviniána és Ariana igen kellette magat«. 1 Ilyen közhangulat mellett könnyen érthető, hogy minden jelentékenyebb vallási könyv és különösebben minden vitázó irat magára vonta a nagyközönség érdeklődését. Nem csoda, hogy a vallási irodalom termékei a XVII-ik század folyamán 1259-re szökkent fel az előbbi század irodalmi termékeihez képest, melyeknek száma csak 371 volt. Ez azt mutatja, hogy a vallási vitatkozások olvasóinak száma is ily arányban emelkedett. A század elején megindult viták hevében a protestánsok ösztönszerűleg érezték az összetartásnak szükséges voltát; de a gyakorlatban kevesen gyakorolták. Jó Samarjai János halászi ref. lelkész, később szuperintendes hiába irta és adta ki 1628-ban »Magyar Harmónia. Azaz Augustana és az Helvetica Confessio Articullussinak egyező ertelme« című munkáját, mellyel a két testvér-felekezet közötti egyenetlenséget megszüntetni ós az ellentóteket kiegyenlíteni akarta. Hiába igyekezett kimutatni, hogy a helvét és ágostai hitvallások között lényeges eltérés nincs, ós hogy ennélfogva kár a fennforgó nézeteltéréseket kiélesíteni. Nemes törekvése az általános harcias hangulatban kárbaveszett. Lethenyei István csepregi ágostai hitvallású evangélikus lelkész, saját egyéni sérelmeit vivón a harcba, »Az kálvinisták magyar harmoniaja« cím alatt visszautasító választ írt rá. Tapintatlanul szemrehányást tett a reformátusoknak, hogy galádul bánnak a lutheránusokkal, hogy csúfolják és üldözik őket. Elfogult szenvedély ességgel cáfolta Samarjainak azon állítását, mely szerint a két konfesszió egymással egyeznék. Megtörtént az is, hogy ugyanzon felekezethez tartozó lelkészek között is kitörtek egy-egy dogmatikai kérdés feletti viták, melyek az irodalomban is nyomot hagytak. így 1650-ben Medgyesi Páltól 1 Borsos Sebestyén: Gr. Mikó J. Erdélyi Tört. Adatok I. 27.
