Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

leomló hajat viselni tilos volt, valamint az oláh és lengyel köntösök használata is. Nem engedték meg nekik továbbá a rókaprómes mentéknek, az ezüst-csatoknak, a selyem-öveknek, a sarkantyúknak stb. viselését sem. Ki e tilalom ellen vétkezett, attól a tiltott ruhadarabokat elvették és még két tallér bírságot is ráróttak. A tanítónak főkötelessége volt, hogy tanítványait a hittan elemeire oktassa. Oly községben azonban, melyben diakónusok is voltak, a katekizmust ezek magyarázták, a tanítóknak pedig csak az volt a dolguk, hogy a hittani tóteleket a gyermekekkel betaníttassák, beemlékeltessók. Kisebb községekben azonban a tanítók nemcsak az iskolás-gyermekeknek magyarázgatták a katekizmust, hanem az ünnepek ós vasárnapok délutánjain a templomban összegyülekezett népnek is. Sőt, régi szokás szerint, vecsernyék után prédikációt is tartottak. A rendes tantárgyakon, nevezetesen a hittanon, olvasáson, íráson ós számtanon kívül számos szász helységben a tanítók a latin és a görög nyelvre is kötelesek voltak tanítványaikat oktatni. A tanítók jövedelme rendesen a község pénztárából fizetett óvdíjon kívül a lakosokra kivetett illetményekből állott. Legtöbb községben azok a lakosok, kik saját marhájukkal művelték földjeiket, egy köböl búzát fizettek akik pedig két holdnál kevesebb szántófölddel birtak, azok csak fólköböl búzával járultak évenkint a tanító fizetéséhez. A földbirtokkal nem rendelkezők csak 5 dénárt fizettek a tanítónak. A nagy temetésért járó 25, ós kis halottért járó 15 dénár egyharmada a tanítót illette. A tanítónak meg volt engedve, hogy az iskolás-gyermekekkel bizonyos házi avagy külső munkát végeztethessen; de tiltva volt, hogy a fiúkat a tanítók olyan szolgálatok teljesítésére szorítsák, aminőket rendszerint a leány cselédek szoktak végezni, nehogy a fiúk a hozzájuk nem illő munkákra való kényszerítés következtében az iskolába való járástól elriasztassanak. A tanítók kötelességeihez tartozott még a hajnali harangozásról való gondoskodás, nemkülönben a szuperintendensek körleveleinek a továbbszállítása is stb. Látnivaló mindezekből, hogy a szász iskolák tanítói erős fegyelem alatt voltak, és hogy munkahiányról sem volt okuk panaszkodniuk. A szászokkal erős versenyt folytattak az erdélyi és a magyarországi reformátusok. Ezeknek leghíresebb iskoláik voltak: Gyulafehórvárott, Sárospatakon és Debrecenben. A gyulafehérvári kollégium felállításával Bethlen Gábornak az volt a célja, hogy a »nemessog nagy részéből kipusztított ország