Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

Isten tiszteletére szentelendő ezen ünnepeken lángolóbb buzgóságra gerjesztethessék, meghagyatik a lelkészeknek, hogy egyházi beszédeiket a napok ünnepélyességéhez alkalmazzák, tárgyukat azon isteni jótétemények történetéből merítsék, melyeknek emléke akkor megújíttatik, azokért Istennek az egész gyülekezettel együtt hálát adjon. Az énekvezérek szintén az illető ünnepekhez illő ós a hitszabályokkal egyező énekeket énekeljenek, akár a kisebb énekeskönyvből, akár a nagy Gradualból, akár pedig a b. e. Molnár Albert által magyar nyelvre fordított, francia dallamú verselt zsoltáros könyvből, illő rövidséggel ós mérséklettel. Minthogy az elmélet ós gyakorlat a hittanban is ópúgy van összecsatolva, mint bármely más tudományban, tanácsos, hogy a gyakorlati életre vonatkozó beszédek olykor-olykor hittaniakkal is változtassanak. Sőt a lelkészek az ő hallgatóikat előbb a hitágazatokra tanítsák meg jól ós csak azután fejtsók ki előttük azoknak erkölcsi értékét. Ezért legalább a vasárnapok délestjein a szentírás valamelyik helyéről tartsanak hitelemző tanításokat, katekizációkat. A halottakat régi szokás szerint harangszó mellett, kegyes ének kíséretében kell a temetőbe vinni s felettük alkalmi beszédet tartani, nem annyira dicséret, mint inkább tanítás és vigasztalás céljából. A könyek kicsalására készült ügyetlen verseket ki kell küszöbölni a szertartásokból; helyettük a nép által megszokott régi énekek ónekelendők. Lelkipásztort az egyházak vagy az egyházmegyék esperesei a hallgatók ellenére be ne helyezzenek, hanem választassák meg törvényesen azokból, kik kellő képzettséggel ós kegyes szívvel ós élettel kitűntek. Valamely bűnökért becstelenné vált, de a polgári törvényszék által el nem itólt hallgatókat nem kell a szentségektől eltiltani, de azon kell lenni, hogy a becstelensógben, a gyengék botrányára ós az egész gyülekezet gyalázatára, sokáig ne vesztegeljenek. A megbélyegzett gonosztevőket azonban nem szabad megtűrni az egyházban. Az iskolatanítók rendes bizonyítvány nélkül Magyarországból Erdélybe ós viszont Erdélyből Magyarországba át nem mehetnek. Hasonlóan a tanulók sem. Kiválóan fontos a XVII. végzés, melyben néhány tiszántúli ifjak kárhoztatása van kimondva; akik — úgymond — önhittségükben nyavalyogva ós időnkívüli buzgalmuktól ragadtatva, saját magán kényükből, náluknál korosabb ós érettebb elöljárók megkérdezése nélkül, megvetve annak a kegyes fenhatóságnak tekintélyét is, melynek mostan Isten kegyelméből Magyarországnak említett