Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

része is hódol, több egyházban újítást tenni merészkedtek és ennél fogva igen sok helytelen csélcsap és rágalmazó beszédeket szóltak, ezzel zavart okoztak, az együgyűeket megbotránkoztatták s ellenfeleinknek ós rosszakaróinknak . . . alkalmat adtak az igaz vallás káromlására ós legyalázására: a nemzeti szent zsinat ezen botrányos ós hamis rágalmakat okozó merényletre, amely miatt főként össze is gyűlt, leggyorsabb hatású orvosságot igyekezvén alkalmazni ós a titokban harapódzó bajt még csirájában akarván elfojtani : azon zavargerjesztőknek néhány főnökeit állomásokról egy időre elmozdította; mígnem jobb eszükre térve, megtérésüknek nyilvános jelét adják s az anyaszentegyház kegyét maguknak kiérdemlendik. Amit, ha teljesítenek, attól nagy örömmel vétessenek ismét kegyelembe s állíttassanak vissza előbbi helyzetükbe. De ha eközben vakmerő szándékuktól nemcsak el nem állanak, hanem ennek továbbterjesztésében titkon vagy nyíltan, szóval vagy tettel tovább haladnak: három hiteles tanúval elmarasztaltatva, egyházi szolgálatuk méltóságából örökre letetessenek ós adassanak át a polgári hatóság hatalmába. Ezen ítéletével a zsinat nem más ref. egyházak tanát, fegyelmét ós szertartását kárhoztatni, hanem azoknak személyes oktalanságát ós bűnét akarta megfenyíteni. Hogy pedig a netán meglévő követőik megzaboláztassanak s jövőben hasonlót megkisórleni ne merészkedjenek, az összes szentegyház nyilvános parancsával elrendeltetik, hogy senki akár a hitágazatokban, akár a sacramentumok kiszolgáltatásában vagy más egyházi szertartásokban, akár végre a közfegyelemben saját magán vagy cimborái hatalmával, sokak hátrányára ós az egyház békéjének felzavarására valamely változtatást vagy újítást tenni ne merészkedjék, hanem valami valóban megújítandó, az egész egyház közös egyetértésével nyilvános nemzeti zsinatban intéztessék el; nehogy némelyeknek, kik egymás között egyet nem értenek, magánvéleményeik miatt szakadások keletkezzenek. Aki vakmerően másként cselekedni mer és egy-két megintés után sem akarna attól elállani, az először az egyház ítéletével, azután az igazhitű törvényhatóság hatalmával épúgy büntettessék, mint amazok. Ezenfelül megállapíttatik, hogy a külföldi akadémiákra tanulás végett kimenő ifjak kezébe azok pártfogói pénzt mindaddig ne adjanak, míg határozott térítvónyekkel le nem kötik magukat, hogy azon intézetekben semmi eretnek tudományt beszívni nem fognak;

1 hanem azt a prófétai ós apostoli tant fogják megtanulni, 1 Eretnekség alatt a Socianus, Arminianus és anabaptista tanokat értik, mint amelyek tényleg bajt okoztak a református egyháznak. Zsilinszky: A prot. egyház története, 17