Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

meknek több évi iskolázásra van szüksége, hogy megtanulja vallásának igazságait, úgy e népek lelkében is csak több század lefolyása alatt vert gyökeret a keresztyénség. De valamint a gyermek ^aját fejletlen eszével még nem bírálja, boncolgatja a hittani tételeket, a szertartási szabályokat, hanem megtanulja, befogadja azokat úgy, amint azokat a nálánál szellemileg sokkal magasabb fokon álló tanítói, preceptorai elibe adják, ós csak később, már mint a tudományok különböző ágaiban többó-kevésbbó jártas érett ifjú kezdi saját eszének, ismereteinek rostájába vetni a katekizmus tóteleit: úgy a germán népek is, római preceptoraik feltótlen tekintélye alatt állottak; legfeljebb ha közülök egyesek — mint fentebb említők — felszólaltak egyes oly tanok, külsőségek vagy kormányzati eljárás ellen, melyeket helyteleneknek tartottak; de ezeket a nevelők — a pápák, püspökök, inquisitorok —- elnémították. A »nem tehetek másként« szavakban a germán népszellem önállóságra lett jutásának, a római nevelők, a római zsarnokság alól lett felszabadulásának a proklamációja foglaltatik. Nem tehetek másként! Feltétlen emberi tekintélyt nem ismerek el magam felett! Ez egy határozott és öntudatos lélek bátor kifejezése volt, mely szokatlanul hangzott Róma egyházi fejének fülében. A wormsi birodalmi gyűlés kimondta, hogy Luthert, mihelyt útlevele lejár, el kell fogatni s az egyházi hatóságnak kiszolgáltatni; munkái pedig, mint eretnekséget tartalmazók, elégetendők. De ekkorra már Luther biztos helyen volt. Bölcs Frigyes két lovag által "Wartburgba vitette, hol a világtól elszakítva, a nyilvános szereplés teréről leszorítva, a bibliának német nyelvre való lefordításával foglalkozott. A szent ügy iránti lelkesedés adott Luthernek ós társainak a nagy munkához erőt, kitartást. E fordítással az előttük lebegett szent cél mellett, ha öntudatlanul is, nagy szolgálatot tettek a német nyelvnek, de a példájukat követő fordítók általában a nemzeti nyelveknek. A fő indoka azonban, úgy hiszem, más volt: az, hogy igazolja reformátori működésót; bebizonyítsa eretnekített tételeinek a szent írással való egyezését. Kik előtt? Hisz, akik a theologiai tudományokhoz csak kissé is értettek, azok mind értették, ha nem is a görög, de legaláb a latinnyelvet, az erre lefordított bibliát — a vulgatát. A parasztnak, szatócsnak, cipésznek, szabónak talán csak nincs köze az írásmagyarázáshoz? De igen, van köze! Isten mindenkihez szólott az ő prófétái és az evangélisták által, és így mindenki jogosult Isten beszédének hallgatására s magyarázására.* Mily forradalmi gondolat ez egy oly erősen feudális időkben! Halvány feltüntetése, legalább egy téren, az egyházi élet terén, az 1789-ben világgá kiáltott egyenlőség elvének.