Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

A vallásjavítás nagy munkájában hű bajtársakra talált Luther kezdet óta a wittenbergi tanárokban ós különösen a már fiatal korában alapos tudományosságáról Európaszerte híres, Németország tanítómesterének — Praeceptor Germaniae — címzett Melanchton Filepben, ki Loci theologici c. művével (1521) a reformációnak első rendszeres hittani alapját vetette meg. Hű ós lelkes követőkre, majdan apostolokra talált szerte az egyetemi fiatalságban, a reformeszméknek általában ez ismert melegágyaiban; ós miként a tavasz első verőfényes napjaiban megmozdul, új életre ébred az egész természet : úgy az új korszellem beköszöntével a szellemi élet körében eddig szokatlan elevenség, pezsgés, forrongás volt tapasztalható. A reformációnak szerte a birodalomban számos többé vagy kevósbbó hivatott, itt-amott minden hivatás nélküli apostola támad. Áttért kathol. lelkészek, szerzetesek, egyetemi tanárok, világi emberek, ügyvédek, orvosok, költők (Hans Sachs), festők (Cranach Luk.), néhol még nők, fiatal' leányok is lelkes terjesztőivó lettek az új szellemnek; hirdették az új evangéliumot, ki a templomi, ki a piacokon felállított szószékekből; ki a sajtó útján, ki ecsetével. Egy évtized sem telt el, amikor már Németország több fejedelme, alattvalóikkal együtt, még inkább több birodalmi szabad város a vallásjavítás lobogója alá sorakozott. A második speyeri gyűlés (1529), melyen, ha a reformpárt nem akadályozhatta is meg a többségben volt katholikus párt által a reformáció ellen irányuló törvény alkotását, de az öt fejedelem és 14 birodalmi város által aláírt, a gyűlés elé benyújtott, majd a császárhoz is megküldött tiltakozásával — protestatio-j&vaX — mólyen bevéste, a következett századokra is kihatólag, az emberek lelkébe, hogy »az oly dolgokban, melyek az Isten tiszteletére s mindegyikünk lelki üdvére vonatkoznak, kötelesek vagyunk Isten parancsánál ós saját lelkiismeretünknél fogva, a mi Urunkat Istenünket, mint minden fejedelmek legfőbb királyát ós Istenét, szabályozó tekintélyül elismerni«. Az Agostába hirdetett gyűlés (1530) emlékét pedig fenntartja azon hitvallás, melyben a szász theologusok, s főként Luther, összeállították az evangeliom alapján álló Egyház főbb hittani tételeit 21 cikkben s melyet Melanchton által revideált, simított alakjában a protestáns rendek e gyűlés s a császár elé benyújtottak, s melyben a lutheri reformációhoz csatlakozottak egy közös lobogót nyertek. A pápai követ indításából keletkezett katholikus szövetségek — ligák — ellenében az evangélikus fejedelmek is szövetkeznek egymással Schmalkaldenben, kötelezvén magokat az evangeliom ügyének, itt-ott saját világi érdekeiknek, az elfoglalt és világiasított egyházi és szerzetesi javaknak fegyverrel is vódelmezósóre. E háborúk 2*