Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

Aki végiglapozza azt a sok apró szervezeti szabályzatot,

1 mely hivatva lett volna az összetartást erősíteni, a rendet biztosítani, az bizonyára csodálkozni fog azon különleges, separatisztikus irányú articulusok sokasága felett, melyekben itt-ott kétségtelenül sok jó ós célszerű rendelkezés foglaltatik, de melyek sohasem emelkedtek azon magasabb felfogásig, mely őseinket — mint egy hatalmas testületet — képessé tette volna oly egyházi alkotmány megteremtésére, mely megvédhette volna a külső támadásokkal szemben. Gyűléseket igen sokszor tartottak, dacára annak, hogy Beythe István szerint» egyetlen egy gyűlésüknek sem volt jó vége«. Az elvek harcát rendesen személyes torzsalkodás követte. Egymást súlyos vádakkal illeték. A XVI. század végén megjelent egyik nevezetes vitairat élőbeszédében azt olvassuk, hogy a subscribálók fejenkint »lopók, paráznák, emberöldöklők ós mindennemű förtelmes bűnökben heverők«. Természetes, hogy az ily szenvedélyes gyűlöletből eredő kifakadásokat az erős szervezettel bíró katholikusok kárörömmel nézték ós ügyesen fel is használták ellenük. A XVI. század utolsó éveiben már megkezdődött a belső harc. Úgy az ágostai, mint a helvét hitvallású protestánsok már szükségét érezték annak, hogy az egyes szétszórt esperességek, fraternitások, contuberniumok egyes főurak és vármegyek védelme alatt összeálljanak; és hogy a hittani cikkelyek helyett az egyházi rend és fegyelem fentartása felett tanácskozzanak. Tulajdonképpeni zsinatokat, synodusokat csak a Bocskay-féle felkelés kemény harcaira következett bécsi békekötés után lehetett tartaniok, még pedig már országos törvények védelme alatt. A XVI. századból csak egyetlen olyan szabályzatot ismerünk, mely több vármegye protestánsainak rendjére vonatkozott, 1 L. a Nemz. Muz. ilynemű gyűjteményeit, ós a pápai ev. ref. egyházmegye kánonos könyvét, melyet Alsólindvai Gál Imre, veszprémi helv. hitv. lelkipásztor, az 1650-es években a dunántúli kálvinista egybázkerület superintendense, 1624. évi május bó 11-én kezdett összeírni. Benne vannak a debreceni (conones majores) és a komjáthi (conones ecclesiastici in quinque classes distributi) kánonok első kiadásai; a hercegszőllősi, nagyváradi (Canones minores), csepregi, felsömagyarországi, köveskúti ref. kánonok, továbbá a zsolnai ágost hitv. evangélikus és a nagyszombati r.-kath. zsinatok végzései. Továbbá a zürichi egyház szervezete, különböző házassági törvények stb. Sőt benne voltak a kanizsai Pálfi János superintendens által 1630-ban a pápai zsinaton kihirdetett egyházi kánonok is, melyek azonban elvesztek. V. ö. Mokos Gyula »A dunántúli ág. hitv. ev. egyház 1598-iki törvénykönyve* című müvének 25—26. lapjait és Kiss Áronnak 1877-ben és 1881-ben összeszedett és kiadott XVI. századbeli zsinatok végzéseit.