Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

mely már — egyházkerületekről és superintendensekről is lévén benne szó — zsinati törvénynek volt tekinthető. Az előbeszéd tanúsága szerint ez a szabályzat ^minden tisztességes és istenfélő rendeknek, kik egész Magyarországban s kiváltképpen Sopron, Vasós Zala vármegyékben vadnak«, szólott volna; de természetesen nem volt kötelező erővel felruházva. Minthogy azonban még a bécsi békekötés után is sok helyen használatban volt, érdemesnek tartjuk részletesebben is megismertetni.

1 Ebben először is a hit dolgában azon kijelentés foglaltatik, hogy minden keresztény embernek csak az egy és örökkévaló Istent kell ismernie ós vallania, aki minden világi fejedelmek felett áll. A hitre és üdvösségre tartozó dolgokban tehát semmit sem kell adni a világ hatalmasaira, ha azok ettől el akarnának bennünket szakítani. Az igaz Isten, ki atya, fiú ós szentlélek, a szentírásban foglalt üdvösséges vallásban nyilatkoztatja ki magát. Ennek a vallásnak hirdetésére Isten bizonyos személyeket választott, kik az ő akaratját közlik, kiket tisztök szerint egyházi szolgáknak vagy prédikátoroknak nevezünk. Minthogy pedig ezek közül sokan a jámbor nép botránkozásával feslett és tisztökhöz nem illó életet követnek, azért bizonyos regulákat ós törvényeket kellett szabni, melyek szerint az egyházi szolgák élete ós magatartása felett itólni, és az ellene vétőket büntetni kell. Szólanak pedig ezek a törvények először a superintendensekről vagyis a püspökökről, azután a seniorokról, a hallgató hívekről ós az iskolamesterekről. A superintendens az, kinek hatósága alá helyeztetnek az egyház szolgái; ő az egyház feje, akinek minden prédikátor engedelmeskedni tartozik, nem a maga személyében való méltóságáért, hanem az őt választó Istenért. Ezt a nagy méltóságos és becsületes tisztet azonban a község akarata ellen magához ne ragadja; sőt a kisebbségnek — az ecclesia consensusa ellen — ne hódoljon. Rút dolog 1 Első kiadása 1598-ban jelent meg ezen cím alatt: »Canones, azaz : az egyházi szolgáknac életének, tisztinek, és tisztességes magoctartásánac Regulái. írattattak Az Soprony Wármegyebéli Ecclesiác Senioritúl Isten tisztességére és az Anyaszentegyháznak s abban való tanétóknac épületekre. 1. Timóth. 3. Haec scribo: ut scias, quomodo oporteat te in domo Dei conversari, quae est Ecclesia Dei viri, columna et firmamentum veritatis. Anno MDXCVIII. Optimae leges sunt, quibus non divites,,sed honesti prudentesque homines fiunt.« Megjelent még egy második és harmadik kiadásban is Somorján, 1650-ben "Wechelius András kiadásában. De már a pozsonyi, nyitrai, barsi stb. ev. superintendentia rendeléséből, Musai Gergely püspök, Lethenyei István, Semptei Benedek, Szentmiklósy János esperesek, Fábri István kerületi jegyző stb. aláírásával.