Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

Wittenbergbe. Az egyetem jó hírneve nagyon is a szívén feküdt Bölcs Frigyesnek, azért kieszközölte, hogy Luthert a pápa Augsburgban tartózkodó követe, Cajetán bibornok hallgassa ki. A kihallgatás eredménytelen maradt. Luther a rosszul értesült pápa elől hivatkozott a jobban értesülendő pápára, t. i. az egyetemes zsinatra. A lipcsei vitán pedig már tiltakozott az egyetemes zsinatok feltótlen tekintélye ellen is, ily tekintély szerinte kizárólag csak Isten kijelentését a Szenirást illetvén. A Wittenbergben kigyulladt láng három—négy óv alatt már messze elvilágított, több százezer keblet felmelegített. Azért midőn a birodalom új imperatora, Y. Károly Németországban először megjelent s a birodalom rendéit Wormsba gyűlésre összehívta, egyik fő teendőjeként tekintette — a pápa által is serkentetvén — a törvénytelen úton keletkezett, a nem zsinatilag, hanem egy mezitlábos barát-tanár által kezdeményezett vallási mozgalomnak elfojtását. Az általa Wormsba idézett reformátor az elébe kitett könyveket elismerte tőle eredetteknek. De ama másik kérdésre, hogy hajlandó-e az azokban foglalt hamis tanokat visszavonni, tagadólag válaszolt, ha csak azoknak alaptalansága a Szentírásból ki nem mutattatik; mert az embernek — úgymond — nem tanácsos, de nem is szabad meggyőződése és lelkiismerete ellen cselekedni. »Itt állok, — végzó örökre nevezetes beszédét — másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre! Ámen!« Itt állok! Ki ? Egy szegény szerzetes, egy szerény egyetemi tanár. Hol állasz? Isten földi helytartójának a pápának bíbornokkövete, a római szent birodalom hatalmas császára, a birodalom egyházi ós világi választó fejedelmei, hercegei és püspökei előtt. Ily tekintélyekkel szemben lehet-ó neked, jobbágy-, parasztfiúból lett kolduló barátnak önálló meggyőződésed ? Te nem tehetsz másként! Mi ez? Az új idők jele. A világ ós műveltség történetében az új korszak kezdőpontja; a szellemnek a tekintély, az egyéni hitbeli meggyőződésnek úgy a világ hatalmasai, mint a tömeg zsarnoksága alól felszabadulása. De nyilatkozik e szavakban más értelemben vett szabadulás is. Az egykori római birodalom nyugoti részeiben megtelepedett műveletlen népek, germánok, szlávok, magyarok több-kevesebb század lefolyása után befogadták a ker. vallást úgy, amint az a hittani tóteleket, egyházi szertartásokat s kormányzatot illetőleg az antik görög-római műveltség hatása alatt az első hat-hét században kifejlett. Ez új barbár népek keresztyénekké lettek majdnem csak oly értelemben s oly mérvben, mint manapság is a három-négy hetes vagy ennyi éves megkeresztelt gyermek. S valamint a gyerZsilins/ky : A prot. egyház története. 2